2017. szeptember 22.
Már rendeződött. Nincs vele több dolgom.
Még le sem ültem, ki sem mondtam, de tudom: már megkaptam, amiért jöttem.
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!
Válasz
2017. augusztus 25. 10:35
Azt mondják, az aranyhalak emlékezete 5 percig tart.
Nos, akkor aranyhal vagyok.
Na, jó, ennél azért kicsit többre emlékszem vissza. Mondjuk, egy-két nap. Aztán elmosódnak a dolgok. Apróságok maradnak meg csupán. És minél régebben történt valami, annál inkább így van.
Örülök, és köszönöm magamnak, hogy ezzel az aranyhal effektussal ajándékoztam meg magam.
Sokkal könnyebb így élni, és sokkal könnyebb haladni az utamon.
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!
2017. augusztus 3. 14:43
Annyira jó tudni: a realizáció megtörtént. És még csak arról sincs szó, hogy most tapasztalom meg az oda vezető utat. Nem. EZ MÁR MEGTÖRTÉNT. MÁR OTT VAGYOK.
Akár most, ebben a pillanatban mondhatnám, illetve meghozhatnám azt a választást, hogy akkor kiszállok, és megyek a harmadik körbe. Egy pillanat műve az egész. Egyszerűen tudom. Nem csak érzem. Tudom.
De nem.
Ha már itt vagyok, a következő 150 évemben játszani akarok.
Megtapasztalni a fizikai világ minden örömét, báját, humorát, szépségét, érzékiségét.
Most ez jön.
A fantasztikusan örömteli és érzéki tapasztalások sora.
Mert ezt választom.
Tiszta szívemből.
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!
2017. július 30.
Könnyek hullanak szememből.
Láthatatlanul. Végigcsordulnak sima orcámon. Lecsöppenve drágakővé válnak a halhatatlanság számára. Ó, de nem szomorúság, vagy bánat szüli e drágaköveket. Nem, nem!
Magamba szerettem újra. Olthatatlanul. Végtelenül. Hatalmasan. Az öröm és a beteljesedettség könnyei ezek. Eggyé váltam magammal, ahogy eggyé válik a folyó és a part, a fa és a levél, a szél és a hangja. Minden együtt van. Mind együtt vagyunk.
Ez oly csodás!
És ettől a Kiáradástól hullnak könnyek belőlem. Magamnak. Örökre.
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Jalszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!
2017. július 25. 10:02
Annyira jó, hogy amikor olvasom a shoudokat, visszaköszönnek azok a gondolatok és mondatok, amik érzés szintjén bennem vannak. Hogy a világ egyszerű. Hogy kinn is vagyok, benn is vagyok. Hogy ember vagyok, de Isten is vagyok. Hogy nincs fölöttem senki és semmi. Hogy önmagam vagyok és önmagam csatornázom, amikor írok.
Ez annyira jó, pedig egy csomó dolgot most nem is említettem.
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!
2017. július 23. 14:57
Attól, hogy nem merülök bele mások játszmáiba és drámáiba; attól, hogy nem akarom őket mindezekből kirángatni, legfeljebb mondom, hogy ne drámázz: attól, hogy akár a testi, akár a lelki fájdalmaikban nem veszek részt, még a gyászban sem; attól, hogy a manipuláltságaikat látom, de nem törődök velük, attól én szenvtelen és lélektelen volnék?
Nem.
Nem vagyok az.
Csak hagyom, hogy éljék úgy a mindennapjaikat, ahogy akarják.
Ettől vagyok együttérző.
És támogató.
Mert ott egy potenciál, általam, hogy lehet másképp is. És majd rájönnek erre egyszer. Addig meg játssza csak mindenki a saját játékát.
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!
2017. július 18. 10:59
Olyan furcsa mostanában. Mintha egy burokban lennék. Alig látok, alig hallok. Sokszor nem értem, mit beszél, aki szól hozzám. És én is nyökögve válaszolok. Kissé ködösek a dolgok. Viszont jobban érzem az illatokat, vibrálóbbak a színek, élesebbek a hangok. Bár nem igazán látás, hallás ez. És mintha egyre többször látni vélném a nem látható dolgokat.
Hm… olyan furcsa.
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!
2017. július 16. 18:48
A lelkem teli van dallal. Érzem, hogy megszületni vágynak. Csak le kéne ülnöm, és csak írni, írni és írni. Különben egyszer csak kitörnek, és akkor nézelődhetek.
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!
2017. július 1. 11:38
… Már megint…vagy még mindig
Elegem van. A fülfolyásból. A világból. A levertségből. A jópofizásból. A melegből. A hidegből. A munkából. A hogyanlegyenakkorokból. Az emberekből. A helytelenségből. Mindenből.
Néha már úgy vagyok, túl kell kelni, oszt jónapot.
Ezt a döntést viszont még nem hoztam meg. Mert még annyi csoda vár rám ezen a fizikai síkon. Csak épp türelmem nincs kivárni, hogy átéljem végre.
Elegem van a várakozásból is.
Bassza meg!
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Jelszó a jelszóval védett tartalomhoz: Elfogadom!
2017. május 24. 9:43
Mondhatnám, a damaszkuszi úton ma (ismét) megvilágosodtam. De nem jártam ezen az úton. Csak ültem az autómban, a sarki kék színű csodában, és a bajai úton haladtam Bajára. Közben szólt a Sorsszimfónia, és éppen Ahmyo-t lélegeztem magamra, magamba. Aztán kitört belőlem, hogy MEG VAGYOK VILÁGOSODVA! Nem tetszett az energiája, olyan gyöngécske volt. Hát még egyszer: MEG VAGYOK VILÁGOSODVA. MESTER VAGYOK!
És hirtelen, előbb finoman, testszerte, egy édes bizsergés járt át, ami egyre erősödött, végül elöntött egészen a fejem búbjától a kisujjam hegyéig. A szemembe könnyek szöktek, és nagy levegő után kapkodott a tüdőm.
Spirituális orgazmus.
Talán ez a legjobb szó rá.
Meg vagyok világosodva.
Mester vagyok.
Én is Isten vagyok.
Csodálatos!
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!