2017. július 23. 14:57

Attól, hogy nem merülök bele mások játszmáiba és drámáiba; attól, hogy nem akarom őket mindezekből kirángatni, legfeljebb mondom, hogy ne drámázz: attól, hogy akár a testi, akár a lelki fájdalmaikban nem veszek részt, még a gyászban sem; attól, hogy a manipuláltságaikat látom, de nem törődök velük, attól én szenvtelen és lélektelen volnék?
Nem.
Nem vagyok az.
Csak hagyom, hogy éljék úgy a mindennapjaikat, ahogy akarják.
Ettől vagyok együttérző.
És támogató.
Mert ott egy potenciál, általam, hogy lehet másképp is. És majd rájönnek erre egyszer. Addig meg játssza csak mindenki a saját játékát.

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!