elveszek két karod közt

elveszek két karod közt öled magába fogad megszünik a világ mi vagyunk most csak óceán-mély lebegés néha csillan fény az is szemsugár az is tiéd elveszel két karom közt egy végtelen zuhanás nem hallja senki sem szívem sikolyát elég ha … Olvasd tovább

szeretem májad mérgét

szeretem májad mérgét epéd édes keserűségét szíved artériáiban zubogva áramló véred tüdőd oxigéncseréjét vesédben csöndben megbúvó sejteket minden molekulád atomod és részecskéd mindent mit láthatok és mit csak sejthetek ez mind te vagy itt most ölelő karjaim között Kalocsa, 2020. … Olvasd tovább

miféle anyag vagyok én

miféle anyag vagyok én hogy nem érdekel gazdagság fény földi hívságok miért mások ölre mennek miféle anyag vagyok én nincs bennem tisztelet rajongás másokért nem érdekel ősök sora csontjaik nélkülem porladnak rideg föld alatt miféle anyag vagyok én hazám csak … Olvasd tovább

nyakad kecses hajlata

nyakad kecses hajlata bűvöl el épp ujjhegyem simítja most végig vállad íve elvarázsol kulcscsontod és mellkasod rajzolom még én vibrál bőröm és elektromosság fut végig rajtad ölelésedben vesztem el épp önmagam füled lágy hajlatát járja sóvár szemem ott lejti táncát … Olvasd tovább

alszom én

alszom én és rólad álmodom kék hegyek csúcsán túl nekem ragyogsz lágy szél susog levelek között míg földön fekszünk mi karom átölel és benne csendben ringsz aludj csak és álmodj velem világok csodáit aludj csak és tudom együtt vagyunk mi … Olvasd tovább

Van-e benned?

Van-e benned szeretet? Önmagad iránt? Mely mély, mint a végtelen űr. Ragyogó, mint nyári égbolton a szikrázó csillagok. És nincs benne feltétel. Nincs és. Nincs de. Nincs ha. Nincs majd. Amikor szereted magad reggel, ágyadból kócosan és gyűrötten kelve. … Olvasd tovább

bekuckóznék veled

bekuckóznék veled bekuckóznék veled most félhomályos szoba ölelő karjába miközben szikrák járnak táncot öles farönkökkel … Olvasd tovább