2017. május 24. 9:43

Mondhatnám, a damaszkuszi úton ma (ismét) megvilágosodtam. De nem jártam ezen az úton. Csak ültem az autómban, a sarki kék színű csodában, és a bajai úton haladtam Bajára. Közben szólt a Sorsszimfónia, és éppen Ahmyo-t lélegeztem magamra, magamba. Aztán kitört belőlem, hogy MEG VAGYOK VILÁGOSODVA! Nem tetszett az energiája, olyan gyöngécske volt. Hát még egyszer: MEG VAGYOK VILÁGOSODVA. MESTER VAGYOK!
És hirtelen, előbb finoman, testszerte, egy édes bizsergés járt át, ami egyre erősödött, végül elöntött egészen a fejem búbjától a kisujjam hegyéig. A szemembe könnyek szöktek, és nagy levegő után kapkodott a tüdőm.
Spirituális orgazmus.
Talán ez a legjobb szó rá.
Meg vagyok világosodva.
Mester vagyok.
Én is Isten vagyok.
Csodálatos!

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!