Itt a bohóc! Nevessetek! Azért vagyok! Feledjetek bánatot! Elég, ha én sírok láthatatlanul! Nem kell tudni bajomat! Érezzétek jól magatokat! Két kézzel szórom kacajnak gyöngyeit! Nevessetek! Vigadjatok! Rajta! ..rajtam… De nem baj ez! Hisz bohóc vagyok! Lehet, annak is születtem! … Olvasd tovább
Fúj a hideg szél, fújdogál. Hogy miért? bár tudnám! Hideg szelek fújnak, Engem már el is fújtak! Fagyoskodva küszködöm A hideg szelekkel, S reménykedem, Majdcsak jönnek jobb, Melegebb szelek! Foktő, 1983. 02. 21. … Olvasd tovább
Tizennégy éves vagyok, Serdülő tinédzser, A világ engem Nem is ismer. Komoly idő: 14 év, Az ember fél-felnőtt, A világban mit sem ért, Így nagy nehezen éldegél. Szeretné, ha vége Volna ennek a kornak, Majd már felnőttként Élve megbecsülnék végre. … Olvasd tovább
nyoszolyád selyme simogat összeér bőrünk finoman eltűnik az ég és el a föld eggyé válik mi volt külön galaxisok magja örvénylik milliárd csillag fenn izzik végtelenbe repít a pillanat nincs semmi új a nap alatt Én Vagyok Te Most és … Olvasd tovább
Esik. Szépen, csendesen. Mégis mindent elmos… — Esik. Komótosan hullik az égi áldás, célját eléri. — Esik. Ha lassan is, minden csurom- víz lesz mifelénk. Pedig épp hogy — esik. Nehéz kábulatot, levertséget is hozott magával a kitar- tóan ostromló … Olvasd tovább
fényem ragyog éjsötétben felviláglik magos égbe messze viszi éter mélye ha meglátod vedd át tőlem fényem ragyog szürkeségben dalom hatol éj mélyére messze viszi légnek éle hogyha hallod dúdold vélem fényem izzik, napvilágom hatol át a sejtmembránon mégha nem is … Olvasd tovább
van ott fenn valami a csillagokban hová húz a lélek ha nyári éjen föltekintesz van ott fenn valami a csillagokban hol a Tejút íve hív ha téli éjen rádborulnak van ott fenn valami a csillagokban mi ott van Mindenekben ó, … Olvasd tovább
Az álmok tengerében Rég eltévedtél már; Az álmok tengerében Már semmit sem találsz. Azt hitted, minden Oly szép marad, Mint mikor gyermek Voltál, s hitted álmodat. Az álmok szertefoszlottak. Itt maradtál egyedül. A világ örülhet: Megcsalhat istentelenül. De nézz bátran … Olvasd tovább
halk monoton kopogás ahogy az eső mossa kint a port cseppek rendezett tánca mit nem érhet fel az ész de elmossa a szennyet mit magunk mögött hagyunk csak esik és hull csendben monoton kimos mindent hogy a holnap legyen majd … Olvasd tovább
ősóceán partján zenélnek habok táncot járnak közben csillagok tűz szikrája vörösben izzik ott talp alatt simogat lágy homok égig érnek kezek összefonódva alant a föld fenn a boltozat fénylő orcákon kél öröm sorra szívek így válnak eggyé mostan ősóceán partján … Olvasd tovább