Esik

Esik. Szépen, csendesen. Mégis mindent elmos… — Esik. Komótosan hullik az égi áldás, célját eléri. — Esik. Ha lassan is, minden csurom- víz lesz mifelénk. Pedig épp hogy — esik. Nehéz kábulatot, levertséget is hozott magával a kitar- tóan ostromló … Olvasd tovább

halk monoton kopogás

halk monoton kopogás ahogy az eső mossa kint a port cseppek rendezett tánca mit nem érhet fel az ész de elmossa a szennyet mit magunk mögött hagyunk csak esik és hull csendben monoton kimos mindent hogy a holnap legyen majd … Olvasd tovább

Nyári égiháború

Villannak a, cikáznak a villámok, döngenek a, dobbannak a nagy dobok. Ömlik a, zúdul a záporeső, szaladnánk, rohannánk, de már késő: elázunk, megázunk, nincsen tető! Kalocsa, 1999. 05. 16. Megjelent: Verselő Antológia 2011, 321. oldal … Olvasd tovább