Oly sok ember van, aki hitrendszerek rabságában él. Abban a hitrendszerben, amit maga alkotott magának, és épít, vagy véd folyamatosan, akár bármi áron. Még attól is függetlenül, hogy az a sajátja-e, vagy csupán valaki másét másolja, vagy más kényszeríti rá, … Olvasd tovább
hosszú volt a tél hosszú volt a tél szürke és nehéz lábakon járt mindenfelé … Olvasd tovább
szürke út szürke út szürke ég mennybe mentünk tán már rég … Olvasd tovább
színdallamok szaxofon édes-bús hangja szól hunyt szemmel szívem most ott táncol … Olvasd tovább
leszáll az este leszáll az este kinn hideg tél aluljáró oldalán elborít a mély … Olvasd tovább
Akkor épp Ha látod, hogy madárraj rebben szét előtted. Ha érzed, hogy simogat a szél. Ha átéled, az eső milyen szépen zenél. Ha csak hagyod, hogy te csak legyél. És áthat valami nagy öröm, valami boldog remény. És egy virág … Olvasd tovább
hit, remény, szeretet számtalan életem mögöttem százféle szerepet sejtet nő, férfi és gyerek hit, remény, szeretet számtalan élet mögöttem por és hamu fölöttem földnek sáros röge hit, remény, szeretet számtalan élet mögöttem pénz, arany, fegyverek vörös bársony feszület hit, remény, … Olvasd tovább
Csillag-lélek Csillagok közt születtem. Anyám volt a Hold, Apám volt a Nap. Ők ringattak, ha bánatos voltam. Gyermekfejjel csodáltam a mindenség szavát, galaxisok rejtekében láttam száz csodát. Aztán egy napon a Földre kerültem, ember-szülők első gyermeke lettem Nevelgettek, tanítgattak, felnőtt … Olvasd tovább
megnyúltak az árnyak kopaszodnak ágak bágyadt fényű napsugár simogat még lágyan nedves-fű pamlagon alusznak levelek barnán pöndörödő elmúlt életek magános darázs zümmög szárak közt étket keres tán hiába hideg jön megnyúltak az árnyak novemberre járnak alig-meleg napsugár cirógat még lágyan … Olvasd tovább
Nyitott könyv vagyok. Laptalan. Belül nincs semmi. Csak én magam. Üres burok, betűk és sejtelmes mondatok mind hiányoznak. Üreges, révedő tekintet. Rád bámul, mégse téged néz. Az életünk elszalad. Hol van a remény? Kalocsa, 2008. 10. 29. … Olvasd tovább