halk monoton kopogás ahogy az eső mossa kint a port cseppek rendezett tánca mit nem érhet fel az ész de elmossa a szennyet mit magunk mögött hagyunk csak esik és hull csendben monoton kimos mindent hogy a holnap legyen majd … Olvasd tovább
ősóceán partján zenélnek habok táncot járnak közben csillagok tűz szikrája vörösben izzik ott talp alatt simogat lágy homok égig érnek kezek összefonódva alant a föld fenn a boltozat fénylő orcákon kél öröm sorra szívek így válnak eggyé mostan ősóceán partján … Olvasd tovább
vagyok az ég vagyok a föld vagyok a fény vagyok az éj vagyok az itt vagyok az ott vagyok az élet vagyok a múlt vagyok a kint vagyok a bent vagyok a márvány és vagyok a posvány ott vagyok a … Olvasd tovább
szeretem hajad selymét mikor hozzám hozza fényét kósza esti szél szeretem érezni illatát mi engem elkísér akkor is ha világot járok én szeretem szemed kékjét mi néha zöldbe játszik rég mint tengerszem kialudt vulkán tetején szeretem ajkad zamatát édes ambrózia … Olvasd tovább
Reggelente nehezen bútolok fel; néha van, hogy fél délelőtt frissítésre vágyik belső szoftverem. Optikám csak félig nyitva ilyenkor, s gondolkodnom kell azon, vajon fiú-e, vagy lány vagyok. Bezzeg estére kelvén az idő, a program ezerrel felpörög, úgy kell lelőni, hogy … Olvasd tovább
tudatomba zárom az egész világot egy vagyok mindenkivel szellemem ha ennyire kitágul nem érez mást, csak a Mindent egyek vagyunk, bár lehet nem így érzel, mert lelkünk más bőrruhában él, de lásd magad, ha szemed rám néz mert én te … Olvasd tovább
Napod vagyok nézz rám ha szürke komor falak köre bezár Fényed vagyok jer hozzám ha lelked épp mély bugyrokban jár Áldás vagyok neked adom magam hogy meglásd te is Nap vagy itt Fény és Áldás mit csak te adhatsz át … Olvasd tovább
Álmaid ködéből ébredve minden áldott reggel új életre kell kelj Felülsz ágyad szélére kábán roppan izület itt is ott is testedben Sötét van még de ágyad forró bölcsője elillan ahogy érsz földet Hideg-rideg tekintet nehéz táskás szemekkel tükrödből támad neked … Olvasd tovább
lábaid előtt heverek magamba roskadva mint rozzant házak félig összedőlve az út porában kérve kérlek hallgass meg engem bolond szerelmes embert mert valahogy úgy alakult hogy beléd szerethettem kicsit, nem nagyon mert szívemben másnak is van helye, bizony de Te … Olvasd tovább
és puha éj betakar Valami ősi, vad, buja tűz ég benned kedves! Ahogy hozzám nyomod forró öled, felforralsz egészen, és húsom cuppanva helyére csusszan, belénk mar a gyönyör, harap, harap, dobál fel s alá éteri teremtő erők hátán. Kéj-hajónk veszettül … Olvasd tovább