hit, remény, szeretet számtalan életem mögöttem százféle szerepet sejtet nő, férfi és gyerek hit, remény, szeretet számtalan élet mögöttem por és hamu fölöttem földnek sáros röge hit, remény, szeretet számtalan élet mögöttem pénz, arany, fegyverek vörös bársony feszület hit, remény, … Olvasd tovább
nevem nincs vagyok semmi és vagyok minden porszem egy atomod része az örökkévalóságra készen vagyok kő-morzsa hegyrengetegben felhő-csepp szabad kék égen fának egy csöpp vére bejárva útját gyökérbe, levélbe egysejtű mitokondriuma minden állat őse teremtő erő romboló hatalom ősrobbanás maga … Olvasd tovább
Igazi Én Vörös hajam, vörös hajam lobog a szélben. Fehér ruhám, fehér ruhám feszül testemen. Úgy lennék már valami más. Valami más. Ketrecéből szabadult kék madár. Kék madár. Sötét felhők, sötét felhők gyűlnek fölöttem. Zöld búzamező, zöld búzamező köröttem. Úgy … Olvasd tovább
Földhöz ragadt gondolat Fényt hányt a Hold a lépcsőre. Azon taposok. Vonszolom sejtjeim fel a fokokon. Elfáradtam, öreg is vagyok. Odafönn várnak rám szebb napok. Ezt mondják az okosok. Én inkább itt élvezném, amit lehet, s addig, míg el nem … Olvasd tovább
Szeretet-rabság tart fogva. Láthatatlan láncok kötnek gúzsba. Szinte észre sem veszed: NEM VAGY SZABAD! De hisz mért is tennéd; szeretsz, s szeretnek téged. Mégis: csíkos rabruhád beleégetve bőrödbe fénylik fel az egekbe. Szeretsz. Félsz. Féltesz. Nem azt, akit szeretsz! Ó, … Olvasd tovább
Itt a bohóc! Nevessetek! Azért vagyok! Feledjetek bánatot! Elég, ha én sírok láthatatlanul! Nem kell tudni bajomat! Érezzétek jól magatokat! Két kézzel szórom kacajnak gyöngyeit! Nevessetek! Vigadjatok! Rajta! ..rajtam… De nem baj ez! Hisz bohóc vagyok! Lehet, annak is születtem! … Olvasd tovább
Esik. Szépen, csendesen. Mégis mindent elmos… — Esik. Komótosan hullik az égi áldás, célját eléri. — Esik. Ha lassan is, minden csurom- víz lesz mifelénk. Pedig épp hogy — esik. Nehéz kábulatot, levertséget is hozott magával a kitar- tóan ostromló … Olvasd tovább
ősóceán partján zenélnek habok táncot járnak közben csillagok tűz szikrája vörösben izzik ott talp alatt simogat lágy homok égig érnek kezek összefonódva alant a föld fenn a boltozat fénylő orcákon kél öröm sorra szívek így válnak eggyé mostan ősóceán partján … Olvasd tovább
szeretem hajad selymét mikor hozzám hozza fényét kósza esti szél szeretem érezni illatát mi engem elkísér akkor is ha világot járok én szeretem szemed kékjét mi néha zöldbe játszik rég mint tengerszem kialudt vulkán tetején szeretem ajkad zamatát édes ambrózia … Olvasd tovább
Napod vagyok nézz rám ha szürke komor falak köre bezár Fényed vagyok jer hozzám ha lelked épp mély bugyrokban jár Áldás vagyok neked adom magam hogy meglásd te is Nap vagy itt Fény és Áldás mit csak te adhatsz át … Olvasd tovább