rozsdába fúló fémtömeg kiszáradt medrű tengeren forró szél fújja majd el nyomait nem marad itt semmi sem nem voltál nem leszel hanem vagy ekképpen a jövőd akár a múltad pillanatnyilag egészen benned van Budapest, 2013. 09. 21. Hasonló versek: lélek … Olvasd tovább
hangulat álmomban vének táncát jártam s hullámzott erdő és a völgy farkashad üvöltött nyomomban temettem óriás, mély gödört álmomban szaggattam magam meztelen feküdtem idegen ágyban takaróm volt igaz rejtekem elagott életem volt sivár és árva száz lepke módra szállt el … Olvasd tovább
Ha mással gáncsoskodsz, magaddal teszed. Mert minden összefügg mindennel. A másik te vagy, te pedig ő. Tudom, ez itt a fizikai világban, a három dimenzió keretei között nem ilyennek TŰNIK, de ha egyszer sikerül átlátnod a viszonylagosság díszletén, megérted, hogy … Olvasd tovább
Oda a halottkultusz. Nem tudunk elköszönni és nem tudunk elengedni. Nem élünk és nem halunk. Még csak nem is vagyunk. Kóválygunk a semmiben, miközben azt hisszük, ez az élet. És amikor a vég közeleg, pánikba esünk: hogyan tovább? Mennyi mindent … Olvasd tovább
Vasfoga nyakamba váj, már negyvennéggyel; jut mindkét felemre. Mar szenvedéllyel. Ó, az idő, mi nincs is, csak mosolya nyoma látszik arcodon, hajadon, szemeid alatt… S hogy mit hoz a jövő? Beh! az teljesen bizonytalan! Épp ezért nem számít! Most csak … Olvasd tovább
Kacagásod Apró, színes üveggyöngyök gurulnak szerteszét kacagásod nyomán, Kedvesem, s elmúlik minden rossz emlék, tőlem fájó jelenvaló, bántó szándék, mint ahogy kipukkad a levegőben vígan szálló szivárványos szappanbuborék, széjjelhintve cseppjeit mindenfelé. Kalocsa, 2010. 03. 27. Megjelent: Verselő Antológia … Olvasd tovább