nevem nincs vagyok semmi és vagyok minden porszem egy atomod része az örökkévalóságra készen vagyok kő-morzsa hegyrengetegben felhő-csepp szabad kék égen fának egy csöpp vére bejárva útját gyökérbe, levélbe egysejtű mitokondriuma minden állat őse teremtő erő romboló hatalom ősrobbanás maga … Olvasd tovább
Minden úgy van jól, ahogy van. Minél inkább beleavatkozol a dolgok menetébe, annál inkább túlbonyolódik az életed. Ha egyszerűen csak hagyod, hogy minden menjen a maga útján, a dolgok is egyszerűvé válnak. Hol érdekli a Napot bármi is? Teszi a … Olvasd tovább
Milyen lehet, amikor tüdőm utolsót lélegez? Milyen lehet, mikor szívem egy utolsót ver? Milyen lehet, amikor szemem fénye tompa lesz? Milyen lehet, mikor izmom végleg elernyed? Milyen lehet, amikor testem többé nem lakhelyem? Milyen lehet, mikor lelkem új világra lel? … Olvasd tovább
Igazi Én Vörös hajam, vörös hajam lobog a szélben. Fehér ruhám, fehér ruhám feszül testemen. Úgy lennék már valami más. Valami más. Ketrecéből szabadult kék madár. Kék madár. Sötét felhők, sötét felhők gyűlnek fölöttem. Zöld búzamező, zöld búzamező köröttem. Úgy … Olvasd tovább
Földhöz ragadt gondolat Fényt hányt a Hold a lépcsőre. Azon taposok. Vonszolom sejtjeim fel a fokokon. Elfáradtam, öreg is vagyok. Odafönn várnak rám szebb napok. Ezt mondják az okosok. Én inkább itt élvezném, amit lehet, s addig, míg el nem … Olvasd tovább
Isten tudatában – 3. Minden történet ismétlődik. Mindig. És sokszor. Évről évre, életről életre. Mert a lélek tapasztalni vágy. Tapasztalni, önmagát. Azt, hogy mit tud kihozni az adott életéből. Mit, és milyen szinten, És az mennyire van összhangban a Tervvel. … Olvasd tovább
Isten tudatában – 2. A félelem a szeretet másik arca. Ha nem lenne, szeretet sem lehetne. Ha nem tudnád, mi a félelem, és mi a fájdalom, fogalmad sem volna arról, mi az öröm, és mi a szeretet. Ha nem tapasztalatod … Olvasd tovább
Isten tudatában – 1. Minden tettedet a szeretet hassa át. Mondhatod a magad igazságát, ha azt úgy teszed, hogy nem támadó szándék vezérel. Vizsgálhatod a világ dolgait a saját szűrődön keresztül, ha nem tekinted ezt a szűrőt mindenek felett állónak … Olvasd tovább
fáradt vagyok az ölelésre és fáradt a meghalásra fáradt vagyok az értelemre és fáradt a káoszra létem lüktet ereimben a lélek rejtve lép Én csak vagyok itt és várom az új mesét mi talán vigaszt ad vagy utat mutat de … Olvasd tovább
Szeretet-rabság tart fogva. Láthatatlan láncok kötnek gúzsba. Szinte észre sem veszed: NEM VAGY SZABAD! De hisz mért is tennéd; szeretsz, s szeretnek téged. Mégis: csíkos rabruhád beleégetve bőrödbe fénylik fel az egekbe. Szeretsz. Félsz. Féltesz. Nem azt, akit szeretsz! Ó, … Olvasd tovább