Minden úgy van jól, ahogy van.
Minél inkább beleavatkozol a dolgok menetébe, annál inkább túlbonyolódik az életed.
Ha egyszerűen csak hagyod, hogy minden menjen a maga útján, a dolgok is egyszerűvé válnak.
Hol érdekli a Napot bármi is?
Teszi a dolgát, szünet nélkül. És halad az útján. Szünet nélkül.
Ha hagyod a dolgokat haladni, teszik a dolgukat. Haladnak.
Ha beavatkozol, mert azt gondolod, érdekeid, érzelmeid úgy kívánják, elakad a haladás.
Látszólag az történik, amit te AKARSZ.
Látszólag.
Mert az Univerzum egyensúlyra és harmóniára törekszik.
A beavatkozásod nyomán keletkezett káoszt előbb-utóbb helyrehozza.
Akár a te károd árán is.
Tehát ha beavatkozol a dolgok menetébe, erre számíthatsz.
Persze, más kérdés, ha ezt kívánod megtapasztalni.
Aztán eljön az idő, mikor majd a másik pólust is tapasztalni vágyod.
Akkor érsz célba.
Akkor válsz önmagad teremtőjévé.
Életed teremtőjévé.
A nem-beavatkozás nem jelent reagálásmentességet.
Figyeld meg, mit vált ki belőled a helyzet.
Ha nem tetszik, amit kivált, akkor nem illik bele az igazságrendszeredbe.
Ezt kinyilváníthatod. Az még nem beavatkozás.
A beavatkozás, ha amit teszel, abban nincs bölcsesség, nincs igazság, és legfőképpen: nincs szeretet. Ezek nélkül jön létre a káosz, és ezek nyomán indul be az univerzális rendteremtés.
Kalocsa, 2014. 10. 24.
Kép: http://bludrgn426.deviantart.com/art/Acceptance-94803424
Korábbi írásaim ebben a sorozatban:
További részek:
Isten tudatában – 4. (minden rendben van)
Isten tudatában – 5. (a felelősség)
Isten tudatában – 6. (Egyek Vagyunk!)
Isten tudatában – 7. (Álmok nélkül nincs valóság.)
Isten tudatában – 8. (a szeretet)
Isten tudatában – 9. (Milyen lenne a világ nélküled?)
Isten tudatában – 10. (Ahány ember, annyi történet…)
