Oda a halottkultusz. Nem tudunk elköszönni és nem tudunk elengedni. Nem élünk és nem halunk. Még csak nem is vagyunk. Kóválygunk a semmiben, miközben azt hisszük, ez az élet. És amikor a vég közeleg, pánikba esünk: hogyan tovább? Mennyi mindent … Olvasd tovább
Thor kalapácsa lesújt a burokra mi eddig börtönünk volt. Ám a szabadság és a boldogság csak illúzió. Ó, hatalmas fa-anyánk! Burkunk ringattad bölcső gyanánt egész nyáron át, segítségül hívtad hozzá szellő-apánk. Ládd-e! mi lett velünk! Bőrünkből kiforgatva ébredünk csipkézett hengerek … Olvasd tovább
Vasfoga nyakamba váj, már negyvennéggyel; jut mindkét felemre. Mar szenvedéllyel. Ó, az idő, mi nincs is, csak mosolya nyoma látszik arcodon, hajadon, szemeid alatt… S hogy mit hoz a jövő? Beh! az teljesen bizonytalan! Épp ezért nem számít! Most csak … Olvasd tovább
Kacagásod Apró, színes üveggyöngyök gurulnak szerteszét kacagásod nyomán, Kedvesem, s elmúlik minden rossz emlék, tőlem fájó jelenvaló, bántó szándék, mint ahogy kipukkad a levegőben vígan szálló szivárványos szappanbuborék, széjjelhintve cseppjeit mindenfelé. Kalocsa, 2010. 03. 27. Megjelent: Verselő Antológia … Olvasd tovább
Oda a halottkultusz. Nem tudunk elköszönni és nem tudunk elengedni. Nem élünk és nem halunk. Még csak nem is vagyunk. Kóválygunk a semmiben, miközben azt hisszük, ez az élet. És amikor a vég közeleg, pánikba esünk: hogyan tovább? Mennyi mindent … Olvasd tovább