Válasz
holdudvarodban elmerül
tekintetem
túljutottam minden
Galaxison
Hasonló versek: lélek, szerelem, szenvedély
Kép: https://www.deviantart.com
Van-e benned szeretet?
Önmagad iránt?
Mely mély, mint a végtelen űr.
Ragyogó, mint nyári égbolton a szikrázó csillagok.
És nincs benne feltétel.
Nincs és.
Nincs de.
Nincs ha.
Nincs majd.
Amikor szereted magad reggel, ágyadból kócosan és gyűrötten kelve. Olvasd tovább
Kép: https://www.deviantart.com
Néha csak úgy, kívülről látom magam és a mindennapjaimat.
Ahogy reggel felkelek nehezen az álmok birodalmában tett látogatásom után. Belenézek a tükörbe, és nem is látom, ki néz vissza rám.
Szükséges és elkerülhetetlen körök letudva, a biológiának megvannak a maga szükségletei, ugye.
Reggeli. Zsömle, kenyér, felvágott, kávé.
Munka. Mindig ugyanaz. Ugyanott.
Az emberek cserélődnek. Mint kirakatban a ruhák. A lényeg azonban változatlan.
Más elfoglaltság. Hogy teljes legyen a nap. Legyen mit csinálni. Legyen értelme.
Legalább mondvacsinált.
Legalább mondva csinálom.
Eltelik a nap.
Vacsora.
Bor. Vagy tea.
Film, esetleg.
Fekvés.
Álmok Birodalma.
Reggel.
Üres sorok a papíron.
Folyton folyvást.
Hasonló írások: napi szösszenet
szeretem ezt a kabátot
évek óta hordom
hideg ha ölel
melegen tart
áldás ha hull
száraz maradok
de ha száz ágra
süt a Nap őszi
tereken
kitárul és engedi
a meleget
hozzám Olvasd tovább
éveimnek száma
sokasodik csak
még élem e földön
napjaim
ki tudja
hányadszorra már
de nincs változás a
nap alatt Olvasd tovább
csak ülök itt
kinn a padon
révedek párás
távolok világába
kinn a padon
révedek párás
távolok világába
csak ülök
a padon kinn
míg tenger
zúg lágyan
parti homokon Olvasd tovább
Saját fotó, Kalocsa, Érsekkert
kavics serceg
cipőm talpa alatt
hosszúra nyúlt
árnyak vetődnek rám
a város zaja hullámzik
hol elhal
hol erősödve
visszaránt Olvasd tovább