Álom

lélekálom

Álmomban lélekiskolába jártam. Ahol tanultam.
Magamhoz vettem azokat a tulajdonságokat, amikre szükségem lehet a fizikai síkon.
Egy boltozatos, hangárszerű épület volt, egy …olyan, mint, egy metróalagút, ez az iskola.
Sok lélek volt itt, mind készült a következő fizikai életére. Volt olyan, aki sietett volna elvégezni a dolgait, megtanulni a megtanulnivalót, de szóltak neki az ott segítő égi lények, hogy fölösleges sietnie, nem is nagyon tud sietni, és a sietség nem segítség a pályán. Ezek a segítők áttetszőek voltak, már-már láthatatlanok, de erőteljesen érezni lehetett a jelenlétüket a nagymértékű szeretet-energia áradásából.
Hogy mit tanultam, mint lélek?
Arra, így belefolyva a délutáni kánikulába, már nem nagyon emlékszem.
De bármi legyen is az, lélekszinten tudom, hogy ott van, és használom.
Lehet, ennyi pont elegendő is.
Vannak dolgok, melyek, ugyan homályban maradnak az elmetudat számára, attól még bizonyára hasznomra, és ezáltal mások hasznára is szolgálnak.
A tudás ott van.

Ha már arra emlékszel, hogy VAN TUDÁSOD, máris óriásit haladtál előre utadon.

Kalocsa, 2013. 08. 07.

Print Friendly, PDF & Email

Fogpaszta házilag

Nem kell boltban drága holmit venni, fogápolásra sem. Magad is elkészítheted. Kell hozzá szódabikarbóna (pl. gyógyszertárban is meg lehet venni), valamint kókuszolaj, avagy kókuszzsír (bioltban, inerneten számtalan helyen beszerezhető), és tetszés szerinti természetes (100%-os) illóolaj (az nem jó, amelyik csak aromalámpában használható!).

A recept:

50 g szódabikarbóna

50 g kókuszzsír

10-20 csepp illóolaj (én citromot, mentát szoktam használni).IMG_5724

A kókuszzsír 26 C ° alatt szilárd, fölötte megfolyósodik, olaj állagú lesz. Így, vagy megolvasztod, amikor hidegebb van (abszolút természetesség esetén gőzfürdőn, amúgy mikróban), vagy ebben a zsiradék állapotban kevered össze a szódabikarbónával. Hozzákevered az illóolajat is, és kész. Ha olvasztottad a kókuszzsírt, akkor könnyebben lesz használható, ha már ismét megszilárdult (ez nyáron nem mindig történik meg). Edényként tetszés szerinti akármi használható, nálunk egy kiürült, és alaposan elmosott gyógyszertári kenőcsös tégelyben van a paszta. A neten lehet kapni tubust is, abba is bele lehet tölteni.

Először lehet, furcsa lesz a használata, mert más jellege van, mint a bolti cuccoknak, de ha megszoktad, mást nem is akarsz majd használni. Előnye még, hogy fogmosás után az ajkaid ápoltak lesznek, nem száradnak ki.

Kellemes kevergetést! 🙂

Kalocsa, 2013. 09. 12.

Print Friendly, PDF & Email

Egyik, másik, ugyanaz

Ha mással gáncsoskodsz, magaddal teszed. Mert minden összefügg mindennel.
A másik te vagy, te pedig ő.
Tudom, ez itt a fizikai világban, a három dimenzió keretei között nem ilyennek TŰNIK, de ha egyszer sikerül átlátnod a viszonylagosság díszletén, megérted, hogy amit mással teszel, azt magaddal is teszed.

A strandon fiú testvérpár, egy 7 év, és egy 13 év körüli. A nagy nem ment a vízbe a kicsi után, hanem megállt a labdázó fiatalokat nézni. A kicsi visszalépett, megkérdezni a nagyot, mit néz? Mit csinál?
A nagy csak vállat vont, és azt felelte: semmit. Meg: várok. A kicsi szólt:
– Kérlek! – könyörgő hangon.
De semmi válasz. Kényszeredett dühében sírásra görbült a szája.
Aztán belerohant a hűsítő habokba, látva bátyja feléje tanúsított érdektelenségét.

TEST-VÉREK…testvérek…EGY TESTből és VÉRből valók…
Ők most nem figyelnek egymásra.
Persze, lehet, éppen most nem.
Vagy ki tudja.
Mindannyian TESTVÉRek vagyunk, még akkor is, ha a genetika nem köt össze bennünket jelenlegi létezésünkben, az emberi test használata közben.
Mégis testvérek vagyunk.egyik, másik

Így, amit mással teszel, magaddal teszed azt.
Avagy, amit magadnak nem kívánsz, azt másnak se kívánd.
Amit magaddal nem teszel meg, azt mással se tedd meg.
Se cselekedettel, se szóval, se tettel, se gondolattal.
Ami téged rosszul érint mások részéről, azt te már ne cselekedd mással, másnak ne mondd,másról ne gondold. Így lehet csak béke a szívedben.
Ahogy Jézus mondta:
– Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!

Ha nem ártasz, neked sem ártanak.
Ha nem gáncsoskodsz, veled sem teszik azt.
A hasonló hasonlót teremt.
Rajtad áll, mit választasz.
Mert a döntés szabadsága a tiéd: mindegy, hogy egyik, mindegy, hogy másik, mind ugyanaz!

2013. 09. 13.

A kategória további írásai: napi szösszenet, lélekgyógyász

Print Friendly, PDF & Email

Oda a halottkultusz

Oda a halottkultusz.

Nem tudunk elköszönni és nem tudunk elengedni.

Nem élünk és nem halunk. Még csak nem is vagyunk.

Kóválygunk a semmiben, miközben azt hisszük, ez az élet. És amikor a vég közeleg, pánikba esünk: hogyan tovább? Mennyi mindent nem csináltam még! Milyen sok halottkultuszadósságom maradt érzelmileg, emberileg, anyagilag. És a kötödések…emberhez, állathoz, helyhez, vagyonhoz…

Pedig minderre fel lehet készülni. Hogy ne érjen váratlanul, mert bár tudjuk, jön a fizikai test végső elgyengülése egyszer, de valamiért a gondolatot elhessegetjük magunktól, mintha minket elkerülne a halál.

Holott tudjuk, eljön az a pont, amikor dimenzióváltás jön.

A fizikai létből egy magasabb rezgésű energiaformába megyünk át.

Nem, nem a pokolba, nem örök szenvedésre.
Oda akkor kerülsz, ha ezt teremted magadnak, amíg fizikai testben élsz.
De amikor átlépsz a küszöbön, és rájössz, hogy odaát minden azonnal megvalósul, amire a gondolatod irányul, megérted, hogy a pokol csupán saját félelmeid tükröződése.
És akkor megteremtheted magadnak azt a mennyországot, ahová lelked vágyik.

Ezért készülj fel a halálra.

Hogy ne félelmeid vezessenek át abba a másik dimenzióba, hanem a tiszta tudás: a halál egy új lehetőség egy újabb, másabb megtapasztalásra.

Egy új lehetőség egy újabb életre.

Vagy lehetőség arra, hogy visszatérj az EGYségbe megpihenni.

Rajtad áll.

Ez is.

Budapest, 2013.október 19.

Hasonló írások:

napi szösszenet

üzenetek

halálversek

Print Friendly, PDF & Email

Halálba vonuló diók dala

Thor kalapácsa
lesújt a burokra
mi eddig börtönünk volt.
Ám a szabadság
és a boldogság
csak illúzió.

Ó, hatalmas fa-anyánk!
Burkunk ringattad bölcső gyanánt
egész nyáron át,
segítségül hívtad hozzá szellő-apánk.

Ládd-e! mi lett velünk!
Bőrünkből kiforgatva ébredünk
csipkézett hengerek között, hol
testünk összeőrölik, s porrá leend!

Megfőznek, megsütnek, megesznek.Halálba vonuló diók dala
Micsoda szenvedés a csonthéjas léleknek!
Aztán maradékunk kiürül
bűzös csatornákon át a földekre.

Ott leszünk por és hamu.
Táptalaj annak, ki utánunk jön el.
Ó, hatalmas fa-anyánk!
Miért nincs út, más,
hogy ismét öledbe jussunk?!

Thor kalapácsa
lesújt a burokra
mi eddig börtönünk volt.
Ám a szabadság
és a boldogság
csak illúzió.

Kalocsa, 2008. október 31.

Megjelent: Póli Róbert: Csillaglélek (2014) 27. oldal

Print Friendly, PDF & Email

Halállal élni

Temető.
Sírok és hantok.
Feliratok.
Emberek.
Föld felett.
Föld alatt.
Halottak.
Mind.
Ki alant,temető
már egy ideje az.
Ki fölöttük,
csatlakozik hamarosan.
Állat szeretnék lenni.
Vagy növény. Egy fa.
Esetleg kő hegy gyomrában.
Sivatagi homokszemcse.
Az vagyok már most.
De vele ellentétben
én tudom:
egyszer meghalok.
Halállal élni:
micsoda paradoxon!

Gyere Halál!
Élj velem!
De baráti öleléseddel
várj még, ha kérhetem!

2010. július 25.

Print Friendly, PDF & Email

Meghaltam

Meghaltam.
Szinte bizonyos.
Béke van kinn, benn.
Lelkeket látok csak
körülöttem, semmi egyebet.
Mennek erre, néznek arra,
keresik elhagyott életüket,
mintha lenne bolyongásukbb6
teljességgel céltalan
olybá tűnik ez.

De nem.
Megszőtték már drapériájuk,
s nincsen más választásuk,
mint annak megfelelni.
Lázadni ellene, mi el nem kerülhető?
Lehet, persze!
De sorsa elől kitérni
nem lehet senkinek sem.

Meghaltam.
Ez most bizonytalan.
Tán csak úgy képzeltem
pár röpke másodpercre.
Megyek hát tovább
eltervezett utamon,
amíg s amint lehet.

2010. január 17.

Print Friendly, PDF & Email

Halálos ölelés

a halál ott ül asztalodnál
minden nap1234_0
vendégül látod, kényezteted,
mint tenmagad
veled megy, járjál akár
bármerre
ott van akkor is, ha nem
gondolsz felőle
dolgozik melletted
munkádnak részese
és este, mikor ágyba bújsz,
bújik ő is veled
lehet, észre sem veszed
pedig mint árnyék
kísér mindenhova
elválaszthatatlan társ
hű szerető
kitartó barát
véled van onnantól
hogy lét költözött beléd
egészen addig elkísér
míg küldetése
végül célba ér
és átlépsz a nemlét
küszöbén
gyászolnak majd azok
kiket ugyanúgy
vár egy végső
halálos ölelés
jobb tán észbe vésni
e földön vele kell élni
öleld vissza hát
örök társad
a halált

2010. szeptember 25.

Print Friendly, PDF & Email

Élet és elmúlás

Itt vagyunk a bőrünkbe bezárva,
koponyánk két üregéből nézünk a világra.
Szabadulni innen mikor lehet?
Életfogytig szól ez az ítélet!
Addig nap nap után telnek az évek,
gagyogó kisdedből felnőtté érve
járjuk az utat, mit más nem tehet,
de annyi csak, és nem több ez,
mint lepkeszárny enyhe rezdülése
kora nyáresti nektárlakomán
a nyíló virágok színes szirmán.
Pillanat az egész a mindenség sodrában,bb5
mégis örökkévalóság a haldokló ágyában.
Végül a test milliárd sejtje föladja,
az agy leáll, szív többet nem dobban.
S mi e lényt eddig fogva tartotta,
újra egyesül a Földi sárral és porral.
Kiszabadulva szállhatunk a magosba,
fel, a csillagok közé,
hol várnak már sokan.
Egyszer eljő e pillanat,
mindegy, szegény, gazdag,
boldog, őrült, híres, hírtelen, akárki vagy.
S mit magadénak gondoltál valaha,
minden, de minden, kölcsönben volt nálad.
Az összes a Földön marad.
Élni így addig lehet csupán,
míg testünk börtönünkbe zár.
S hogy ez meddig tart?
Az teljességgel bizonytalan.

2008. 02. 03.

Print Friendly, PDF & Email

Metró

1. Emberek

Lépcsőn előttem két srác, egymáshoz közel, zenével fülükben lépegetnek lefele, egyiknek jobb, másiknak bal fülében egy s ugyanazon fejhallgatóval várnak a kocsikígyóra. Egyikük fel sem öltözött teljesen, fél gatyája túllóg farmerén, épp eltakarja hátsó felét. Érdekes egy divat ez. Nekem fázna a seggem, ha ily gyéren tennék rá textilviseletet. Tőlem nem messze ülnek le. A kilógó gatyás lábával veri az ütemet.
Az a lány ott szemben a fekete hajával, barna bőrén sápadtan csillan az alagút fénye; nagy orra uralja keskeny, hosszú arcát, még éppen nem csúnya. Kabátja, mint haja színe, fekete; szövettel burkolja testét. Nyaka körül selyemsál kígyózik. Mellette idősebb nő, komoly, nagy,  sztk-s szemüvege mögül néz a semmibe tágra nyílt pupillákkal, mint valami after partys tinédzser; szeme sötétbarna szigorral takarja el látóidegeit, melyek pályája gondolatai mélyére is eljutnak talán. Ódivatú, fehér/fekete tyúklábmintás kabátja űzött molyok elhagyott otthonaként naftalinszagot áraszt. Megereszkedett tokája ring, ahogy hintázik a szerelvény a futó síneken. Táskáját féltőn fogja ölében, hogy kincseit senki meg ne szerezze tőle, véletlen se. A fiatal fiú, vajon honnan? hová igyekszik? Már kiszállt a Kálvinnál, de tekintete még itt kísért a gyérülő üldögélők között. Szomorú volt, annak látszott, nagyon. Jókedved elhagyott valahol, te fiú! Bánata nagy, lomha madárként ült vállán, míg fülében tán zenét hallgatott. Balra tőlem, egy nagy fenék, barna textilbe csomagolva. Eltakar előlem minden kilátást!
Amott, egy másik fiatal lány jegyzetét lapozgatja. Előadás? Vizsga? Zárthelyi lesz? Jó alakja van. Lehet, hogy valaki őt is unja? Lehet ilyen vajon?
Süvít a fék, nem először már. Nyílnak az ajtók. Van, ki marad, van, ki megy, ezekkel mások helyet cserélnek. „Az ajtók záródnak!” Csattanás, majd megindul a kék szélvész.

Néznek és hallgatnak az emberek. Kedvüket áthatja a fenti szürkület. „Jegyeket, bérleteket!” Lehetne kérni vidámság perceket?

Heringek olajos lében, olyanok vagyunk, ahogy szinte mozdulatlanul állunk egy tömegben, míg mozog a tér köröttünk, s visz a lépcső felfele. A másik oldal lefele halad. Szigorú szemek mosolytalan kavalkádja vesz körbe mindenhol. Egy szerelmespár! Kézen fogva lépnek a lefele tartó mezőre. Mégis van remény.
„Kérjük, vigyázzanak!”

2. Hangvasut_nagy

„Az Ecseri út következik!”
Hogy unhatja már! csak ma ki tudja hanyadszorra mondja. Szenvtelen, unott hangon. Kis kedvesség tán bujkál benne, de nagyon kell keresni. „A Népliget következik!” Az ajtók egy másik oldalon nyílnak. De hiába, a Hang kedve nem lett jobb. Nézem az embereket. „A Corvin-negyed következik!” Hirtelen felkapom a fejem. Ez a hang más! Ez szebb! Élettel teli! Mit élettel! Szenvedéllyel! Az hatja át egészen. Érzem, ahogy bizsergés indul el bennem. Mi kötheti e helyhez a hang gazdáját, hogy nevét így ejti ki?  Első, nagy szerelem? Vagy egy mindent elsöprő? Netán itt valahol adta magát át először a testi mámornak? Esetleg boldog gyermekkori emlék villan át a szavakban? Mindegy is! Kiszállok, és visszafele, a másik oldalon utazok még egyet, hogy halhassam újra, ahogy mondja: Corvin-negyed. Ez egy egész, teljes élvezet!

Kalocsa, 2011. december 1.

Megjelent: Kalocsai Szó és Kép 2 (2013) 258. oldal)

Print Friendly, PDF & Email