Óda a kávéfőzőhöz

Ó, Te drága, élénkítő itókát előállító gép! Hogy szeretem, midőn a gőz száll, s a fekete nedü csordogál hattyúnyakadon, mit a bolond sors Néked megfordítva adott. Hallgatom szuszogásod, s nézem lágyan felszálló gőzöd, mit lehelleted idéz elő. Kecses vonalaid elbájolnak, … Olvasd tovább

Önmegismerés 2.

Ahhoz hogy megtudd, ki is vagy valójában, és hogy miért vagy az, egy út vezet: az önmegismerés útja. Mondhatni ismerd meg önmagad, és megismered a világot is. Vagyis nem csak azt tudhatod meg az önismeret által, hogy ki vagy, hanem … Olvasd tovább

Kérjetek, és megadatik!

Nincs egy hete, hogy a céges karácsonyi parti kapcsán felkértek, mondjak már köszöntő beszédet. Ez nem egyszerű dolog, mert olyanról kell beszélni, ami mindenkit érint, mindenkit máshogyan, és mindenkinek mást jelenthet a karácsony. És persze, ne a munka legyen előtérben … Olvasd tovább

Vallomás

Ó, fénylő Hold! Kivel oly régóta jegyben járok! Milyen messze, távol vagy tőlem! Pedig úgy megölelnélek! Két karomba zárnálak! Magamhoz szorítanálak, hogy melegítsd fázó, hideg testemet! Vágyom az ölelésed, vágyom a fényed, s a meleget, mit csak Te adhatsz! Ó, … Olvasd tovább

Ha akarod…

Leszek a takaród ha akarod… Beborítom testedet énvelem… Vagy forduljunk át, s Te takarsz be engemet… Ha akarod… Még több is lehetsz… 2007. 11. 04. Megjelent: Verselő Antológia 2010, 261. oldal Hasonló versek: szerelem, szenvedély A képen egy Rodin szobor … Olvasd tovább

lenn mélyen

lenn mélyen lenn mélyen hol összeér a két test hullámok élednek utat nyitva kéjnek hullámok ébrednek összefűzni minket lenn mélyen hol eggyé vált a két test már nincs te és nincs én mi lettünk már így az Egy s mint … Olvasd tovább

Jövő 3.0

rozsdába fúló fémtömeg kiszáradt medrű tengeren forró szél fújja majd el nyomait nem marad itt semmi sem nem voltál nem leszel hanem vagy ekképpen a jövőd akár a múltad pillanatnyilag egészen benned van Budapest, 2013. 09. 21. Hasonló versek: lélek … Olvasd tovább

hangulat

hangulat álmomban vének táncát jártam s hullámzott erdő és a völgy farkashad üvöltött nyomomban temettem óriás, mély gödört álmomban szaggattam magam meztelen feküdtem idegen ágyban takaróm volt igaz rejtekem elagott életem volt sivár és árva száz lepke módra szállt el … Olvasd tovább