és puha éj betakar Valami ősi, vad, buja tűz ég benned kedves! Ahogy hozzám nyomod forró öled, felforralsz egészen, és húsom cuppanva helyére csusszan, belénk mar a gyönyör, harap, harap, dobál fel s alá éteri teremtő erők hátán. Kéj-hajónk veszettül … Olvasd tovább
Ajtóm előtt áll székem, kertre néző teraszon; ölében urasan helyet foglalok. Ó, Kedvesem! Jere! Jer hozzám közel! Hadd gyönyörködjem Benned! Bronz hajad lágyan omlik, barna bőröd hűs nyári szél, szemed csillogása egy galaxisé! Illatodban benne van minden életnek tüze, gyümölcsök … Olvasd tovább
Ó, hogy vágyom mosolyod! Szádat, hogy csókoljon! Izgasson érintésed! Vágyom egész lényedet! De messze vagy tőlem, hiába is sóvárgok utánad ilyen nagyon! A vágy éget kívül-belül, nincs más, ki elolthatná a forrón lobogó tüzet! Lehet, elégek egészen, hiába a képzelet… … Olvasd tovább
Elveszni szemeid tüzében: az volna jó! Elvesznél testemben, mélyen: az volna jó! Szárnyalnánk együtt az égbe: az volna jó! Élvezni egymás örömét: az volna jó! Ha elvesznék szemeid tüzében: ó, volna az jó! Kalocsa, 2007-10-20. Megjelent: Verselő Antológia 2010, 261. … Olvasd tovább
Én vagyok a hülye! Minek megyek bele olyanba, mi eleve teljesen lehetetlen! S várom a csodát! De az nem jön ám! Nem úgy van az, hogy könnyű legyen! Szenvedni kell, kegyetlen, szüntelen! Érezni, ahogy mar a fájdalom a lelkedben! Ahogy … Olvasd tovább
örvényben szédülök húz a mélybe egyre már nem vagyok biztos pont senkinek, semminek lehet a végén majd két szék közül a pad alá esek minden fájó és semmi se jó minden kellene de csak semmi kapható körbe-körbe saját farkát kergető … Olvasd tovább
Drog Te vagy a drogom. Kellesz, mint víz a sejteknek, akár végtelen fény a léleknek. Hiányod fáj; elvonási tünet a kilátástalanság, karöltve vele mélabú jár. Nem látok, nem hallok, nem élek, ha tőlem messze hálsz. Drog vagy nekem. Függő lettem. … Olvasd tovább
Hajnalodik Fölbukkant a nap a hegyek csúcsa felett, szívem gondolata Tefeléd vezet. Kezed a kezemben, szíved a szívemben, egy-test-lélekben sétálunk csendesen. Boldog hajnal, ne menj el soha! Erősen fogom a kezed, örökké Tiéd leszek! Bárcsak mindig már ilyen hajnal volna! … Olvasd tovább
Egy csendes nyári alkonyon sétáltunk a parkban, s minden fa halkan suttogott: – Ó, milyen boldogok! Két karom lágyan átölelt, lelkem a lelkedhez ért, s ajkam vágytól remegett egyetlen csókodért! Egy csendes nyári alkonyon nagyon boldog voltam, de ó, csalóka … Olvasd tovább
csókodnak mézes íze köszönt be ma nálam emlékek ködén át merültem el múltban bőrödnek illata csiklandja érzékeim nádszál tested érzem ahogy ölelnek karjaim kezem túr hajadba míg dúl csata mélyben fent nyelvek harca izzítja szerelem-tüzünket édes csókod íze ma így … Olvasd tovább