Reggeli frissítő kosár 5.20 – zenél a telefon. Szundi elhúzva. 5.30 – zenél a telefon. Szundi elhúzva. 5.40 – zenél a telefon. Szundi elhúzva. Magamra húzom a takarót még jobban. Olyan jó meleg! 5.50 – zenél a telefon. Harangzúgás abbamarad. … Olvasd tovább
MEGHÍVÓ A Petőfi Sándor Városi Könyvtár szeretettel várja Önt és családját, barátait a 2015. évi Magyar Kultúra Napi rendezvényére PÓLI RÓBERT CSILLAGLÉLEK című könyvének bemutatójára. A program ideje: 2015. január 22. Csütörtök 17.00 óra ZSINAGÓGA A kötet a helyszínen megvásárolhatók, … Olvasd tovább
Isten tudatában – 7. Minden mindennel összefügg, ahogy Baudelarie írja a Templom a természet c. versében. Minden mindennel összefügg. Ez azért fontos, mert ha minden mindennel összefügg, akkor minden egyes ember, így te is, felelős vagy mindenért, ami körülötted történik, … Olvasd tovább
Isten tudatában – 5. Az életedért te magad vagy a felelős. Hibáztathatod a családtagjaid, a főnököd, a szomszédod, a beosztottad, bárkit….igazából a saját életed a saját kezedben van. Persze, érnek hatások innen-onnan, de hogy azokra hogyan reagálsz, már a te … Olvasd tovább
Minden úgy van jól, ahogy van. Minél inkább beleavatkozol a dolgok menetébe, annál inkább túlbonyolódik az életed. Ha egyszerűen csak hagyod, hogy minden menjen a maga útján, a dolgok is egyszerűvé válnak. Hol érdekli a Napot bármi is? Teszi a … Olvasd tovább
Isten tudatában – 3. Minden történet ismétlődik. Mindig. És sokszor. Évről évre, életről életre. Mert a lélek tapasztalni vágy. Tapasztalni, önmagát. Azt, hogy mit tud kihozni az adott életéből. Mit, és milyen szinten, És az mennyire van összhangban a Tervvel. … Olvasd tovább
Isten tudatában – 2. A félelem a szeretet másik arca. Ha nem lenne, szeretet sem lehetne. Ha nem tudnád, mi a félelem, és mi a fájdalom, fogalmad sem volna arról, mi az öröm, és mi a szeretet. Ha nem tapasztalatod … Olvasd tovább
szeretem hajad selymét mikor hozzám hozza fényét kósza esti szél szeretem érezni illatát mi engem elkísér akkor is ha világot járok én szeretem szemed kékjét mi néha zöldbe játszik rég mint tengerszem kialudt vulkán tetején szeretem ajkad zamatát édes ambrózia … Olvasd tovább
itt állok a Mindenségben talpam lágyan süpped a nincs áttetsző füvébe ahogy én itt halkan sétálok lépteim nyomán virágok nyílnak sorban és zöld föveny terem ott hol súlytalan elhaladok széttárom két karom tenyeremből létmagok hullnak öledbe így lésznek utamon színes … Olvasd tovább
ahogy ébred a hajnal az ablak előtt harsan madárdal fenn a tetőn úgy tűnik el az éjszaka árnya éled a lelkem egy újabb világra éjszaka voltam egy sötét mezőben énemnek vágya izzott erősen jöttek a rémek kiszívni a vérem énekelt … Olvasd tovább