Néha csak úgy, kívülről látom magam és a mindennapjaimat. Ahogy reggel felkelek nehezen az álmok birodalmában tett látogatásom után. Belenézek a tükörbe, és nem is látom, ki néz vissza rám. Szükséges és elkerülhetetlen körök letudva, a biológiának megvannak a maga … Olvasd tovább
szeretem ezt a kabátot évek óta hordom hideg ha ölel melegen tart áldás ha hull száraz maradok de ha száz ágra süt a Nap őszi tereken kitárul és engedi a meleget hozzám … Olvasd tovább
éveimnek száma sokasodik csak még élem e földön napjaim ki tudja hányadszorra már de nincs változás a nap alatt … Olvasd tovább
valaha vak voltamnem jött fényszívembebolyongtam világokon átotthont nem leltemmégsem … Olvasd tovább
csak ülök itt kinn a padon révedek párás távolok világába csak ülök a padon kinn míg tenger zúg lágyan parti homokon … Olvasd tovább
kavics serceg cipőm talpa alatt hosszúra nyúlt árnyak vetődnek rám a város zaja hullámzik hol elhal hol erősödve visszaránt … Olvasd tovább
Maradj egyensúlyban! És hagyd az agyalást! – mondom magamnak. Nem számít. Az egész egyáltalán nem számít. Így aztán, amennyire csak lehet, élvezem a létezést, a mindennapokat, a napot, az esőt, a kánikulát, a hideget. Persze, vannak borús napok is. Olyankor … Olvasd tovább
szemed tengerében ott vagyok az ég kékje rajta átragyog és elveszek bennük én … Olvasd tovább
itt vagyok a világ léttengelyében itt vagyok a most a múlt a jövő a jelen a Minden itt vagyok az árnyék és a fényvivő a semmi és a bármi az Örök Létező Kalocsa, 2015. január 18. Hasonló versek: lélek Könyv. … Olvasd tovább
Ma döbbentem rá, hogy ismét fordult a Föld egy nagyot, ebből adódóan eltelt egy év az emberi időszámítás szerint. S ha eltelt egy év, jó szokásként jöhet a számvetés (milyen számot vessünk? Nem fog fázni a földben? A földbe kell … Olvasd tovább