Maradj egyensúlyban! És hagyd az agyalást! – mondom magamnak. Nem számít. Az egész egyáltalán nem számít. Így aztán, amennyire csak lehet, élvezem a létezést, a mindennapokat, a napot, az esőt, a kánikulát, a hideget. Persze, vannak borús napok is. Olyankor születnek a versek. Lehet, ez kell nálam a szüléshez. Aztán újra magamra találok, és evickélek önfeledten a felszínen. Hogy a mélyben mi van? Érdekli a frászt! Ha azzal foglalkoznék, lesüllyednék és megfulladnék. Minél többször inkább csak fekszem hanyatt, karjaim a fejem alatt, és bámulom az eget, miközben lágyan ringat a víz. Nem is kell ennél több.

Fotó: internet (nincs egyértelmű jogtulajdonos)

Továbbiak: Idézetek