éjfél múlt épp
visszafekszem az ágyba
mielőtt szemem lecsukom
még látom a már fogyásnak
indult telihold sápadt
fényét a fűre vetődni
vigyázzbafekszem
mintha rám parancsolt volna
az álomtizedes
aztán nehezék kerül
szempillámra
és elnyel a sötétség
magával ragad az álom
fekete bársonya
s ki tudja
hová visz most
el
Hasonló versek: lélek