reggelente néha
mikor a tükör
próbál mosolyogva
köszönni rám
míg arcomon a bőrönd
cipzárját húzom vissza épp
megrettenek
mert látómezőm
csípái között
tűnik fel
egy elhalt szemöldökszál

őszen

mit őszen!
fehéren!

nosza, nekiesek
ott helyben kitépem

s máris úgy érzem
még nem vagyok öreg

csak negyvenkilenc éves

hasonló versek: természet