Akkor születtem, mikor anyám világra hozott. Átlökött, s én átbújtam csontjai között. Mint illik az egy rákhoz, farral jöttem elő. Burokban, ráadásul, mert ez így nyerő. Vagyok; lélegzem, van még bennem életerő, bár éveim számai peregnek, lassan az est jő. … Olvasd tovább
Ál-arc az idő, olyan, mint holmi könnyű nő. Káprázat, mitől úgy hiszed, nincs, csak ez életed Ó, a kis hamis! Ha meglátod igaz valóját, kiderül: nincs múlt, nincs jövő, csak a Most a Valóság! Kalocsa, 2013. 09. 06. Megjelent: … Olvasd tovább
vén fák halk morajlása szél suttogása lomb között virágszirmok színes csacsogása hangyaléptek szürke csoszogása és még ezer zaj, mi fülednek csend csak nem hallod, mégis él elnyomják érzékeid világod de csitt! figyelj kicsit még rálelhetsz e csendre bent – mert … Olvasd tovább
magános gémeskút puszta közepén áll dacosan míg megtöri a fényt harmatcseppek lábát mossák szeliden még arra vár betöltse küldetését nincs dolga más tudja azt jól és nem adja át mit vállalt rég áll büszkén és kitartón végzi feladatát míg tennie … Olvasd tovább
Tudnod kell: semmi tudás nem vész el. Minden tudás Te magad vagy. Nyisd fel szemed, lásd meg mindazt, mit molekulád mindegyike saját programjában rejt. Ébredj fel! És légy önmagad! Budapest, 2013. 09. 21. … Olvasd tovább
rozsdába fúló fémtömeg kiszáradt medrű tengeren forró szél fújja majd el nyomait nem marad itt semmi sem nem voltál nem leszel hanem vagy ekképpen a jövőd akár a múltad pillanatnyilag egészen benned van Budapest, 2013. 09. 21. Hasonló versek: lélek … Olvasd tovább
hangulat álmomban vének táncát jártam s hullámzott erdő és a völgy farkashad üvöltött nyomomban temettem óriás, mély gödört álmomban szaggattam magam meztelen feküdtem idegen ágyban takaróm volt igaz rejtekem elagott életem volt sivár és árva száz lepke módra szállt el … Olvasd tovább
mért kell embernek világra születni? mért kell semmihez oly nagyon ragaszkodni? mért kell két kézzel valakit megölelni? mért kell többért másokat megölni? mért kell hatalmat magunknál tartani? mért kell félelmet többinek átélni? mért kell? mért kell? Miért? mert te akartad … Olvasd tovább
Thor kalapácsa lesújt a burokra mi eddig börtönünk volt. Ám a szabadság és a boldogság csak illúzió. Ó, hatalmas fa-anyánk! Burkunk ringattad bölcső gyanánt egész nyáron át, segítségül hívtad hozzá szellő-apánk. Ládd-e! mi lett velünk! Bőrünkből kiforgatva ébredünk csipkézett hengerek … Olvasd tovább
Vasfoga nyakamba váj, már negyvennéggyel; jut mindkét felemre. Mar szenvedéllyel. Ó, az idő, mi nincs is, csak mosolya nyoma látszik arcodon, hajadon, szemeid alatt… S hogy mit hoz a jövő? Beh! az teljesen bizonytalan! Épp ezért nem számít! Most csak … Olvasd tovább