Hidrogén vagyok, magamban, kell még egy ilyen atom, s leszünk ketten; s mi kell még? Egy adag oxigén. Így lettünk víz mi hármasban. Víz. Szintelen, áttetsző, folyékony, s nincs szaga. Életet adok, vagy elveszek, mikor mit hoz a helyzet. Velem … Olvasd tovább
Itt vagyok. Lelkem nem látod, csak testem. Nézd, milyen szép! Bíborvörös szirmok lágy rejtekén porzóm, s bibém, hogy magam továbbadni tudjam, míg kék az ég. Hajolj fölém! Húnyt szemmel érezd illatom! Elvarázsol, úgy-e? Egészen, persze, hát! Szakíts, ha bírsz! Tiéd … Olvasd tovább
A kávéautomata rideg oldalához dűlve tán egy leszek vele. Jönnek-mennek az emberek, rámnéznek, vizslatón, kétkedve. Fiatal férfi jön, elém áll, végigmér. Kezében aprót csörget, mustrál, melyik gombom nyomja meg. Aztán látom, felragyog szeme: dönt, s pénzt nyomkod belém, mit én … Olvasd tovább
vagy tán csak úgy képzelem hazug álmok lepik el hontalan létemet mezítelen járok bár textil fedi testemet vagyok Föld porában fuldokló sejttömeg keresem utamat mely végre hazavezet Nap sugara áraszt rám édes-csurgó meleget de Maya fátyolán át ez engem nem … Olvasd tovább
Kezdetben Kezdetben, mint sejt, léteztem; egy tű hegyénél voltam kevesebb, mégis bennem élt az egész Világmindenség. Anyám terébe befogadta Apám teremtő erejét, (e célra őket választottam én), így méhében egy Szent Pillanatban Létrejöttem, mikor az ősrobbanás kitört az anyagban. Azzá … Olvasd tovább
fekete füst fekete láng kering köröttem élet fekete füst fekete láng elárultalak téged fekete füst fekete láng elvesztem végleg fekete füst fekete láng meghaltam már régen fekete füst fekete láng megfizették a bérem fekete füst fekete láng testem nyikorog mélyben … Olvasd tovább
széjjelhasadt álmaim kárpitja a reggel gúnyosan húsomba mar egy vágást ejt szemhéjaimon az élet s mélyen felkavar nincs más csak rideg valóság mit áthat illékony illúzió hiába várok most itt csodát helyette göröngyös utat kapok megyek, de nincs haladás szüntelen … Olvasd tovább
lelked sötét mélyén mondd, mit találsz? minden ajtót kinyitni, bátor vagy-e komám? ám de ne hagyj ki egyet sem, erős légy, tizedik előtt vissza ne lépj! itt őrzöd mindazt, mi benned őröl rég; itt lakik minden, mi általad szenvedés; nézz … Olvasd tovább
ott, hol repkény fut falakon ott, hol talpam alatt rozsdás göröngy gurul tova ott, igen, ott hasadt szét az ég kék ege alattam s hulltam le reménytelen szerelmek honába izzó vágy-indák fonták körbe törékeny nem-létemet s a szívem, ó, az … Olvasd tovább
apró darabok hullanak ki mostan abból, ki én vagyok csipegetik drága darabjaim rút, nyálkás varangyok a tűz kihúnyni kész és arra vár csupán jöjjön új remény és meghaljon a gyász Kalocsa, 2014. 04. 11. … Olvasd tovább