Álmaid ködéből ébredve minden áldott reggel új életre kell kelj Felülsz ágyad szélére kábán roppan izület itt is ott is testedben Sötét van még de ágyad forró bölcsője elillan ahogy érsz földet Hideg-rideg tekintet nehéz táskás szemekkel tükrödből támad neked … Olvasd tovább
lábaid előtt heverek magamba roskadva mint rozzant házak félig összedőlve az út porában kérve kérlek hallgass meg engem bolond szerelmes embert mert valahogy úgy alakult hogy beléd szerethettem kicsit, nem nagyon mert szívemben másnak is van helye, bizony de Te … Olvasd tovább
ráncokat szánt orcám ártatlan bőrébe avas körme az időnek vér serken ki nyomán s porlad el némán a végtelen semmiben hold-ezüstté válik lassan rajtam a szaru ahogy vasmarka naponta szorongatja higgadt-kevélyen de ez csak test megrenyhül majd visszahull egyszer Föld … Olvasd tovább
Ajtóm előtt áll székem, kertre néző teraszon; ölében urasan helyet foglalok. Ó, Kedvesem! Jere! Jer hozzám közel! Hadd gyönyörködjem Benned! Bronz hajad lágyan omlik, barna bőröd hűs nyári szél, szemed csillogása egy galaxisé! Illatodban benne van minden életnek tüze, gyümölcsök … Olvasd tovább
Gyufa sercen. Kis láng lobban. Gyertya fénye feltámad, elárasztja szobámat. Lobog lángja, lágyan, lassan. Táncot ropnak ottan mostan Fénytündérek sebbel-lobbal. Jobbra ing, majd balra is; karcsú testük meghajlik. Élet-táncuk szikrát gyújt, melegíti lelkünk így. Fénytündérek kinyújtóznak, karjuk égig ér, vörös-sárga … Olvasd tovább
…ha majd egyszer fekszem valahol utolsó másodperceim töltve el a Földön, hová a Fény elküldött, számot kell vetnem azzal, amit pillanatnyi létemben valóra váltottam. Szemem nem lát egyáltalán, hogy tudnám biztosan, miféle terv szült ezen életre a világba, ha látna, … Olvasd tovább
perpetuum mobile nincs mondatkezdő nagybetűm, s nincs a végemen semmi jel, mi lezárná kezdetem; folyton voltam, mindig vagyok, és nem múlok el sohasem, akár egy véget nem érő mondat, mely sok-sok szóból áll, szünet csak a vessző, és indul minden … Olvasd tovább
Nyolc óra. Még nincs egész sötét. Csupán pár percnyi e halovány fény. Talán ez már a vég? De pár percünk van tán még Kalocsa, 1993.04.08. Megjelent: Idő c. irodalmi antológia (2013), 157.oldal … Olvasd tovább
Ébredés Éjszakát harap a Nap Lassan hajnal van Egyre fogy a sötét Ahogy nő a fénykorona Harsan víg madárdal Ezer hangú szimfónia Megtölti párnám hamar S álmom múlt ködébe vész Felébredek Egy újabb napot élhetek…. Kalocsa, 2010. július 25. Megjelent: … Olvasd tovább
Ma kaptam meg, vagyis…most jelent meg, a legújabb antológia, amiben benne vagyok. Köszönet Komáromi Jánosnak, a kötet szerkesztőjének! … Olvasd tovább