lustán hömpölyög
a víz
ódon fák lombja
alatt
levelükön szél
zenél
játszik rajtuk a
Nap
míg zöldellő partján
járok én
némán
eltűnik az Idő
vízben bólogató
hínárból
halraj tűnik elő
odakinn
a világban
a zaj egyre nő
de idebenn
és a vízben
ez felejthető
rezdül a felszín
szellő éri tán
fodor lesz rajta
mint egy
szoknyán
libbenő tánc
koppanó papucs
ritmusa hallik
hegedű dalol
tágra nyílt
szemekkel a túloldalon
Margit malom
figyel
ritmust üt a padon
visszatérek lassan
az Idő beszippant
vén Vajas
csak lustán hömpölyög
ódon fák alatt
Kalocsa, 2017. október 14.
Hasonló versek: természet, lélek
Könyv: Csillaglélek
