árnyak
falakon lógnak
lesnek
utcákon
tereken
ott bújnak minden
bokorban
fonákján millió
rezgő levélnek
árnyak
követnek
bármerre járok
lesnek mereven
és némán
mind enyém
velem járnak
az úton
belőlem vannak
általam élnek
– behunyom szemem
ott is árnyak
várnak
—
meghívom hát őket
– vacsorára
aztán bújjanak
– hozzám az ágyba
ha már úgyis
mindig
velem járnak
Kalocsa, 2017 nyara és decembere
Hasonló versek: lélek
Könyv: Csillaglélek