Ó, mennyire tetszik nekem! Jóképű, sármos és üde! Hajának ezüst csillogása elvakít néha egészen. Szemének tüze melegít ha fázom, tekintete átölel. Szája szegletében mosoly bujkál mindig, huncutul. Hangjával elbűvöl, s kérnie sem kell: övé leszek bármikor. Úgy szeretném! Olyan nagyon! … Olvasd tovább
Szeretet-rabság tart fogva. Láthatatlan láncok kötnek gúzsba. Szinte észre sem veszed: NEM VAGY SZABAD! De hisz mért is tennéd; szeretsz, s szeretnek téged. Mégis: csíkos rabruhád beleégetve bőrödbe fénylik fel az egekbe. Szeretsz. Félsz. Féltesz. Nem azt, akit szeretsz! Ó, … Olvasd tovább
Nyitott könyv vagyok. Laptalan. Belül nincs semmi. Csak én magam. Üres burok, betűk és sejtelmes mondatok mind hiányoznak. Üreges, révedő tekintet. Rád bámul, mégse téged néz. Az életünk elszalad. Hol van a remény? Kalocsa, 2008. 10. 29. … Olvasd tovább
Széllel szállok táncot járok falevél a párom Forgunk-pörgünk körbe-körbe repülünk az égbe Széllé lettem szállok messze por előttem por mögöttem szabad vagyok semmi sincsen mi megállítani merészelne Járok-kelek hegyen-völgyön hajót hajtok tengereken ha akarom elsöpörlek Föld színéről végleg téged Széllé … Olvasd tovább
Itt a bohóc! Nevessetek! Azért vagyok! Feledjetek bánatot! Elég, ha én sírok láthatatlanul! Nem kell tudni bajomat! Érezzétek jól magatokat! Két kézzel szórom kacajnak gyöngyeit! Nevessetek! Vigadjatok! Rajta! ..rajtam… De nem baj ez! Hisz bohóc vagyok! Lehet, annak is születtem! … Olvasd tovább
Fúj a hideg szél, fújdogál. Hogy miért? bár tudnám! Hideg szelek fújnak, Engem már el is fújtak! Fagyoskodva küszködöm A hideg szelekkel, S reménykedem, Majdcsak jönnek jobb, Melegebb szelek! Foktő, 1983. 02. 21. … Olvasd tovább
Tizennégy éves vagyok, Serdülő tinédzser, A világ engem Nem is ismer. Komoly idő: 14 év, Az ember fél-felnőtt, A világban mit sem ért, Így nagy nehezen éldegél. Szeretné, ha vége Volna ennek a kornak, Majd már felnőttként Élve megbecsülnék végre. … Olvasd tovább
nyoszolyád selyme simogat összeér bőrünk finoman eltűnik az ég és el a föld eggyé válik mi volt külön galaxisok magja örvénylik milliárd csillag fenn izzik végtelenbe repít a pillanat nincs semmi új a nap alatt Én Vagyok Te Most és … Olvasd tovább
Esik. Szépen, csendesen. Mégis mindent elmos… — Esik. Komótosan hullik az égi áldás, célját eléri. — Esik. Ha lassan is, minden csurom- víz lesz mifelénk. Pedig épp hogy — esik. Nehéz kábulatot, levertséget is hozott magával a kitar- tóan ostromló … Olvasd tovább