örvényben szédülök húz a mélybe egyre már nem vagyok biztos pont senkinek, semminek lehet a végén majd két szék közül a pad alá esek minden fájó és semmi se jó minden kellene de csak semmi kapható körbe-körbe saját farkát kergető … Olvasd tovább
Drog Te vagy a drogom. Kellesz, mint víz a sejteknek, akár végtelen fény a léleknek. Hiányod fáj; elvonási tünet a kilátástalanság, karöltve vele mélabú jár. Nem látok, nem hallok, nem élek, ha tőlem messze hálsz. Drog vagy nekem. Függő lettem. … Olvasd tovább
Fájt már a lelked? Úgy igazán? Mikor nem tudja az ész, a szív mit csinál? Fájt már a lelked? Mikor jársz föl, alá, céltalan,szobádba és bőrödbe zárva? Érezve, majd szétfeszíti testedet valami vágy? Fájt már a lelked? Hogy nem hallasz, … Olvasd tovább
csókodnak mézes íze köszönt be ma nálam emlékek ködén át merültem el múltban bőrödnek illata csiklandja érzékeim nádszál tested érzem ahogy ölelnek karjaim kezem túr hajadba míg dúl csata mélyben fent nyelvek harca izzítja szerelem-tüzünket édes csókod íze ma így … Olvasd tovább
csókod emléke morzsállik fogaim között bőrünk határai elmosódtak ölelésünk mögött lepedőnk őrzi még nyomait a dalnak szétfolyt múlt jelen jövő míg összeforrva ünnepeltük a hajnalt Kalocsa, 2013. 11. 29. … Olvasd tovább
Néha szeretnélek gyűlölni! Útálkozva gondolni rád! Kitépni szívemből szívedet, rád zúdítani a világ összes haragját! De minderre képtelen vagyok. Mert több vagy nekem, mint az élet. Kalocsa, 2008. október 26. Megjelent: Verselő Antológia 2010., 263. oldal VAN 2010 … Olvasd tovább
Száraz falevélként peregnek ajkaimon a hangok, s hullanak hangtalan lábaid elé: oly nagyon szeretlek! De mit mond e szó? Elmondja vajon neked, hogy szíved minden dobbanását érzem, ha közel vagy, és ha távol, úgy is? Tudod belőle, hogy hiányzol, ha … Olvasd tovább
Bújj hozzám, ölelj át! Sötét égen nem ragyog egy csillag se rám. Bújj hozzám, szorosan ölelj át! Tested melegítsen ezen az éjszakán. Bújj hozzám, ölelj át! Érezni akarja vágyad minden porcikám. Bújj hozzám, ölelj át! Egyek legyünk most, és mindig … Olvasd tovább
– Június akárhányadika, Budapest Hajnalodik. A Gellért-hegy csúcsán álmosan nyújtózik a pesti oldalról csak törpének látszó, szabadságnak állított szobor. Az út nedves a korai esőtől, és amíg a taxit várjuk, igyekszünk magunkhoz térni az éjszakai klub okozta kábulatból. Aztán a … Olvasd tovább
forró a bőröd éget a vágy holdvilág tölti be most a szobát izzad a test nyirkos az ágy két külön lélek most egyé vált nem őrzi más az éj nyomát mint gyűrt lepedő és a holdsugár forró a bőröd éget … Olvasd tovább