Szeretném, ha esténként
hozzád szorosan bújhatnék
Érezhetném tested vonalát,
ahogy, mint kiflit, ölellek át
Forró tenyerem befoghatná
puha húsod édes halmát
Belélegezné hajad illatát
tüdőm altató gyanánt,
ha már testünk elpihenne
egy heves harc után —

Esténként, szeretném,
ha hozzám szorosan érnél
Érezném tested vonalát,
ahogy, mint kiflit, ölelsz át
Forró kezed égetné ágyékom,
ha épp arrafelé jár
Altatóm lenne bőröd illata
ha késői már az éjszaka
S nem kérne enni a kéj se
mert kapott épp eleget —

Szeretném, ha esténként,
néha, legalább,
hozzám bújnál, s én
még tovább, tehozzád
bújva álmodhatnám:
Igen! Ez a valóság!

Kalocsa, 2010. március 27.

Hasonló versek: szerelem