Ajtóm előtt áll székem,
kertre néző teraszon;
ölében urasan helyet foglalok.
Ó, Kedvesem! Jere!
Jer hozzám közel!
Hadd gyönyörködjem Benned!
Bronz hajad lágyan omlik,
barna bőröd hűs nyári szél,
szemed csillogása egy galaxisé!
Illatodban benne van
minden életnek tüze,
gyümölcsök érett szaga;
lila szilva-illat;
zöld diós, piros almás,
fürtös szőlő-aromák!
Bújj közelébb! Csókod kérem!
Úgy vágyik már szám reá,
hogy ajkam hozzád érjen!
Ó, mily élvezet! Teljes kárhozat!
Édes, mint szorgos méhek
gyűjtötte harmatos mézcsoda!
Az ősz íze, a tél dala,
a nyár minden öröme,
a tavasz szerelmes sóhaja!
Ez mind te vagy!
És ezért oly nagyra tartalak!
Általad van értelme e napnak!
De jaj! Mi lesz velem, ha elfogysz hirtelen?
Szomjamat hogy oltom újra majd veled?
Eh! Hagyjuk most a holnapot!
Még egy pohár hat puttonyost akarok!
Kalocsa, 2008-12-31.
Megjelent: Verselő Antológia 2009, 292. oldal
Kép: http://www.origo.hu/utazas/20090328-tokaji-borvidek-elsobor-ujbor-borturak.html
