néha csak
szeretnék elnézni
fák lombja fölött
a semmibe bambán

néha csak ülnék
zsivajgó patakban
kövek sikamlós peremén
csöndbe burkolva
magam

néha csak feküdnék
mézillatú réteken
némán tűnődve
fodros felhők
megannyi alakján

néha csak
arra vágyom
magam legyek
az egész világon

aztán újra belecsapni
mindenbe
hátha más lesz
vagy jobb
vagy szebb

néha csak elég
ha magamba merülök
s megkapom menten
mindezt

Kalocsa, 2019. 03. 27.

Hasonló versek: lélek