…dátum nélkül…

Úgy egy éve történt. A SES tanfolyam utolsó napján.
Hazafelé tartottam az autópályán. Már amúgy is felfokozott hangulatban voltam.
Valahol, egy völgyben haladtam a 4 sávos úton.
Markoltam a kormányt imádott autómban.
Mint villámcsapás, jött a kérdés: maradsz? Vagy itt és most befejezed?
Beütött a realizációm.
És választás előtt álltam.
Még korábban, a gróf tette fel ugyanezt a kérdést.
Akkor erősen elköteleztem magam a maradás mellett, amit aztán többször megerősítettem.
Most ismét előkerült a kérdés.
De most a lelkemtől, az Én Vagyoktól.
Maradsz, vagy befejeztük itt?
Markoltam a kormányt.
Bőgtem.
Menni? Á, álom! Csoda!
Maradni? Kíváncsiság. Elkötelezettség. Amit bármikor felülírhatok.
Csak markoltam a kormányt a kanyarban, 130-cal.
Hát legyen.

Maradok.
Biztos?
Maradok.
Tényleg ezt akarod?
Igen, maradok.
Megmutatom, hogy így is lehet.
Akkor? Ez a döntés?
Ez. Maradok.
Én Itt Vagyok.
A többi nem fontos.

Hát maradtam.
Realizált létezőként a földi, fizikai síkon.
Nem bántam meg.
Nem csinálok semmit, mégis ezzel szolgálok a legtöbbet.
Élvezem.

Következő naplóbejegyzés: szerkesztés alatt
Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!