2017. november 25. 20:26

Magányos dolog Shaumbrának lenni. Hiába van néhány ember körülötted, aki ugyanúgy néz a világra, mint a Shaumbra, ha egy kicsit megkapargatjuk a beszélgetések során a felszínt, lekopik a máz. Jönnek a hülye kérdéseikkel. Az asztrológiával. A sorssal. A “mit üzen a xxx” (xxx helyére behelyettesíthető isten, a felsőbb én – ez amúgy is mániájuk -, a sors, a végzet, a lélek, és egyebek). Mennek jóshoz, látóhoz, teret tisztítanak, boldogok akarnak lenni.
Én meg inkább egyedül.
És néha a falba verni a fejüket.
Hogy finom legyek.
Ajj… Még mindig nagyon kevesen vagyunk.
A hülyeség meg terjed, mint a pestis, és szedi áldozatait.

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója
Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!