Fürdik a kedves.
Ahogy benyitok
a tenyérnyi fürdőszobába,
a víz alól bukkan elő
(egész teste nedves
és fénylőn csillogó),
mint déli tengereken
pajkos fi-sellők.
Hab csurog le hajáról,
fut tova hátán le,
gömbölyded, lágy faráig,
mely tenyeremben
ficánkolt már sokszor,
mikor váltak eggyé
testeink.
Ó, mily finom is az!
Aztán elfekszik a kádban,
s míg beszél,
lopva, mintha volnék
titkon leskelődő vén
Zsuzsannát lesők közt,
a mézgafa alatt,
nézem combjait,
s a bimbózó rózsát
ölének mélyén,
ahogy megbújik a
buborékok közt
csintalan.
Minő csodás a Természet!
És minő csodás alkotás
az EMBERI TEST!
Ésszel ez fel nem fogható!
A szépség, a kecsesség
és a funkciók, mind itt,
egyetlen szépséges
sejtmilliárdban!
Mennyi mindenre készen!
A bimbó most nem duzzad,
mégis, így a legszebb talán,
s irigy vagyok a textilre,
mi megérintheti e csodát!
Felöltözik; ölelésbe fonni
próbálom, egy kicsit legalább
érezzem teste kecses vonalát.
De gyorsan, angolna-mód
kicsusszan karjaim közül.
A pillanat elszáll.
Ma sem lesz csoda már.

Kiskunhalas, 2010. február 5.

Megjelent: Test és lélek (szerelemversek) – Hungarovox, 2016
Hasonló versek: szerelem