fekete fátyolfelhő
libben az égen
madarak hada repül
kék égbolt peremén
az idő eltörpül

meghajlik fák ága
szél könnyű sóhaján
szürke szőnyeg tekereg

alant kilométerszám
zúgó-búgó széllel
száguld fehér paripám

kanyargok a verőfényben
úttalan utakon
nem visznek sehova
mégis célba jutok

sóhaj száll az égre
repülnék magam is
fekete madárként libbennék
erre meg arra is
és a kék égbolt
alatt kacagnának
hangosan szárnyaim

Kalocsa, 2018. 10. 24.

Hasonló versek: lélek