hegy csúcsán áll magányosan zöld fenyő őrzi már rég magasból a mezőt ott áll mikor éjjel Hold sarlója fénylik … Olvasd tovább
Kategória bejegyzései: természet
lustán hömpölyög a víz ódon fák lombja alatt levelükön szél zenél játszik rajtuk a Nap … Olvasd tovább
jól áll neked az ősz tarka levelek hada festi meg hajad … Olvasd tovább
selyemmel simogat hűs opálzöld végtelen körbeölel hátára vesz így leszel önfeledt … Olvasd tovább
csönddel ébreszt a reggel harmat hűti a tájat derengő sugarakkal átölel vörös pirkadat … Olvasd tovább
szemerkélő esőben szemerkélő esőben hint csókot a tavasz arcodon cuppan ha felé fordítod azt ázik most a föld és a mező nedvesen csillognak vörös tetők … Olvasd tovább
zeng-bong a tavasz fák ágán rügy fakad felpezsdül most a szív az öröm kivirít … Olvasd tovább
hótakaróban az ágak hótakaróban az ágak fehérben ragyog a lét kristály úszik a légben míg csöndben szunnyad a mély … Olvasd tovább
forró a nyár forró a nyár most égeti a ruhát mit hord a Föld magán e féltekén … Olvasd tovább
Világmindenség végtelenbe futó szürke szalag szélén tűzfejű virág virít kósza szél lágyan ring zöldellő ágak végén vörös tengerben úszó kenyérgyerekek májusi fényben ragyogó új életek suhanó út zörgő kerék nyitott szív és bizalom minden kerek és egész ez a Világmindenség … Olvasd tovább