októberi nyárban zöldellnek a fák ma fénye Napnak árad októberi nyárban méh száll rá virágra nektár után kutat októberi nyárban mélyen járnak árnyak korán jő alkonyat októberi nyár van levelei hullnak kopaszodó fáknak októberi nyár van … Olvasd tovább
Meghalt levelek tömege, ó avar! Mennyei zizegésed mindig felkavar! Rád lépni én ilyenkor alig merek, bokáig, sőt! térdig beléd süppedek, s félek, elsüllyedek egészen benned, s mégis: oly jó ott lenni; valami féktelen, elfeledett ősi öröm és boldogság az, mi … Olvasd tovább
A szivárvány szélén ülök, onnan nézem a Napot. Átellenben vélem felhők úsznak ott. Felszárítjuk a Föld könnyeit, hogy nyílhasson sok virág. Szivárvány odalenn és itt: csodás így a világ! Házából kibújik öreg s fiatal. Örvendve néznek felénk. Kitágul a mindenség, … Olvasd tovább
Ősz borult a tájra, zsonganak színei. Hallani is hangjuk: itt egy sárga kiált, ott meg piros jajdul, és van olyan, ki rozsda-hangon mordul; de beszél a zöld is, ám hangja egyre halkul. Bárcsak mindenki hallaná lelkével az ősz énekét, s … Olvasd tovább
Szeptemberi nyárban fürdenek a fák ma, nap-aranyban, ezüst-kékben tündökölnek házak. Meleg van most nagyon, üldögélve padon, árnyékban, bírod a vénasszonyok nyarát. Mézes-ízek szádban, szőlős-illatok, oltod szomjadat óborral, finom! Így telnek a napok, de talán te is tudod: eljő majd a … Olvasd tovább
Fényekkel játszik az őszi est. A Hold is oly sápadt odafenn. Biztos fázik: ködlő leplet húzott fel. Mély éjkékben villan a csillagok sárga fénye. Hideg fuvallat jár: a nyárnak végleg vége már. … Olvasd tovább
Szőlő-szaggal köszön el a szeptember, bágyadt napon sütkérezik október. Késő-nyári méz-illat és szőlő-íz, meleg még a Balaton, de a tél már közelít! … Olvasd tovább
Jártam reggel az utcát, s csillogott a víz lépteim alatt. Fáknak sötét törzse kísérte utamat. Egyszerre aztán furcsa érzés vett rajtam erőt: Ózhoz vezet ez az út! Sárgállott a járda; ott messze ködbe veszett…. Játszott az Ősz velem – keze … Olvasd tovább