Ó, hogy vágyom mosolyod! Szádat, hogy csókoljon! Izgasson érintésed! Vágyom egész lényedet! De messze vagy tőlem, hiába is sóvárgok utánad ilyen nagyon! A vágy éget kívül-belül, nincs más, ki elolthatná a forrón lobogó tüzet! Lehet, elégek egészen, hiába a képzelet… … Olvasd tovább
Elveszni szemeid tüzében: az volna jó! Elvesznél testemben, mélyen: az volna jó! Szárnyalnánk együtt az égbe: az volna jó! Élvezni egymás örömét: az volna jó! Ha elvesznék szemeid tüzében: ó, volna az jó! Kalocsa, 2007-10-20. Megjelent: Verselő Antológia 2010, 261. … Olvasd tovább
Én vagyok a hülye! Minek megyek bele olyanba, mi eleve teljesen lehetetlen! S várom a csodát! De az nem jön ám! Nem úgy van az, hogy könnyű legyen! Szenvedni kell, kegyetlen, szüntelen! Érezni, ahogy mar a fájdalom a lelkedben! Ahogy … Olvasd tovább
kutyaugatás hasítja szét az éjjel álmokkal teli csendjét hangját messzi viszi szél de nincs válasz rá, minden más aluszik csak én vagyok fenn félálmaim titkos küszöbén átlépve a valóság peremén lehet én ugatok a sötét ég felé Kalocsa, 2008. 02. … Olvasd tovább
örvényben szédülök húz a mélybe egyre már nem vagyok biztos pont senkinek, semminek lehet a végén majd két szék közül a pad alá esek minden fájó és semmi se jó minden kellene de csak semmi kapható körbe-körbe saját farkát kergető … Olvasd tovább
csókod emléke morzsállik fogaim között bőrünk határai elmosódtak ölelésünk mögött lepedőnk őrzi még nyomait a dalnak szétfolyt múlt jelen jövő míg összeforrva ünnepeltük a hajnalt Kalocsa, 2013. 11. 29. … Olvasd tovább
– Június akárhányadika, Budapest Hajnalodik. A Gellért-hegy csúcsán álmosan nyújtózik a pesti oldalról csak törpének látszó, szabadságnak állított szobor. Az út nedves a korai esőtől, és amíg a taxit várjuk, igyekszünk magunkhoz térni az éjszakai klub okozta kábulatból. Aztán a … Olvasd tovább
forró a bőröd éget a vágy holdvilág tölti be most a szobát izzad a test nyirkos az ágy két külön lélek most egyé vált nem őrzi más az éj nyomát mint gyűrt lepedő és a holdsugár forró a bőröd éget … Olvasd tovább
Ó, Te drága, élénkítő itókát előállító gép! Hogy szeretem, midőn a gőz száll, s a fekete nedü csordogál hattyúnyakadon, mit a bolond sors Néked megfordítva adott. Hallgatom szuszogásod, s nézem lágyan felszálló gőzöd, mit lehelleted idéz elő. Kecses vonalaid elbájolnak, … Olvasd tovább
Vaktamarin ba leve belo trangollika vati maro le bengedi ro gandrovilo do beni gera po lucsernio. Martivonti vi vala vé di fol la berenté. Dribekarji vi cepceré. Vlondi. Bülá. Klendi bülá! Jámindhami lacsnipocs, lacsnipocs, dende lacsnipocs! Oh! Veli bülá! Luvanteq … Olvasd tovább