2017. március 14. 11:00

Olvasom ezt a Következő (Next) sorozatot a shoudok sorában, és rá kellett jöjjek arra, hogy én már rég a Mester szintjén vagyok.
Már régóta Mester vagyok.
Vannak még ugyan játszmáim, elmebajnokságaim, de mindössze azért, hogy ne egyen meg az unalom.
Olvasom pl. a sorozat első részében, hogy én magam vagyok a saját díjam.
Abszolút!
Mondok ilyeneket magamról, így is érzem, és így is hiszem.
A magam számára én vagyok a legjobb díj.
Imádom magam.
Lehet ezt önzésnek, egoizmusnak, akárminek is nevezni, de nem érdekel. Ettől én még nagyon jól vagyok és nagyon jól érzem magam a bőrömben.
De ha bármi más dolgot nézek is, az, azok is azt jelzi(k) vissza számomra, hogy már Mester vagyok.
Már megtörtént a realizáció.
Már testet öltött tudat vagyok.
Amikor megjegyzik, hogy micsoda ragyogás árad belőlem.
Amikor nem értik, hát megkérdezik, hogyan tudok ennyiféle dolgot csinálni?
Amikor tudom, hogy minden rendben van a teremtésben, és a pillanatban vagyok. Nincs aggódás a holnap miatt és nincs rágódás a tegnapon.
Csak vagyok.
Csak létezem.
És mindezt élvezem.
És közben minden körülöttem azért van és azért dolgozik, hogy élvezhessem a létezés pillanatait.
És most jött el az a pillanat, amikor rádöbbentem: DE HISZ ÉN MÁR MESTER VAGYOK!
Eddig kételkedtem, de már biztosan tudom: ez így van!
Mert minden könnyű. És még csak varázsolnom sem kell. Egyszerűen minden könnyen, erőlködés nélkül, örömben és élvezetesen van.
Mert ezt választom, és mert elfogadok. Mindent.
Ez a Mester.

Összes naplóbejegyzés: egy mester naplója

Jelszó a jelszóval védett naplóbejegyzésekhez: Elfogadom!