lelkünk mélyén

lelkünk mélyén lelkünk mélyén titkok lapulnak ott írják életünk dalát ó, jaj, ne bántsatok! zeng a hangorkán gonosz és semmirekellő vagyok! vagy valami más! ezt játsszák nap, mint nap a létzongorán már kotta nélkül megy oda se figyelsz mégis tudod … Olvasd tovább

belezuhanok a létezésbe

belezuhanok a létezésbe szilánkok szóródnak köröttem ahogy egységből kiesve szakadnak le szárnyaim s hullanak a semmibe szenvedés szürke hamuja száll lelkemre és beborít hiába mosom, tisztítom nem nagyon tántorít kietlen pusztaság húz magába szüntelen úgy szabadulnék már szárnyalnék odafenn vágyam … Olvasd tovább

holdvilág

holdvilág kopogtat szemhéjaimon éles fénye zúzza szét az álmom pupillámba néz és érzem tisztító fénye lelkembe hatol égeti ott a szürke árnyakat füstjük csípi az orromat lángjuk kínzó, mardosó de tudom tisztább lesz így talán minden szó, tett és gondolat … Olvasd tovább

Önmegismerés 2.

Ahhoz hogy megtudd, ki is vagy valójában, és hogy miért vagy az, egy út vezet: az önmegismerés útja. Mondhatni ismerd meg önmagad, és megismered a világot is. Vagyis nem csak azt tudhatod meg az önismeret által, hogy ki vagy, hanem … Olvasd tovább

Önmegismerés

Az önmegismerésnek sok útja van. Az egyik, és nem is a legkönnyebb, a saját szemedbe nézve pillanthatsz lelked mélyére. Ahogy a szólás is mondja: a szem a lélek tükre. Amikor szembe nézel magaddal, lelkedet is láthatod. És megtudhatod, ki vagy … Olvasd tovább

élek!

rámzúdul szürke kőtömeg teljesen maga alá temet megfordul egész világ velem eltűnik múlt, jövő, jelen kőszörnyek roskatag létrája nyújtózik feneketlen mélybe lelkem aprókat lépve fogódzót keres lefele ó, de ne sírjatok értem meg nem haltam, élek itt kiáltok folyton felétek … Olvasd tovább

újjászületés

ó, én lelkem merre jársz? démonszemek izzó vörösében mit találsz? jere értem el szedd össze már hulló darabjaim legyen áldott nyoszolyád! vagyok szétszórva négy világnak táján engemet szaggattak áldozatok oltárán jöjj, kedvesem el énértem bárhol legyek is darabjaim öledben gyűjtsed … Olvasd tovább

Vallomás

Ó, fénylő Hold! Kivel oly régóta jegyben járok! Milyen messze, távol vagy tőlem! Pedig úgy megölelnélek! Két karomba zárnálak! Magamhoz szorítanálak, hogy melegítsd fázó, hideg testemet! Vágyom az ölelésed, vágyom a fényed, s a meleget, mit csak Te adhatsz! Ó, … Olvasd tovább

Akkor születtem

Akkor születtem, mikor anyám világra hozott. Átlökött, s én átbújtam csontjai között. Mint illik az egy rákhoz, farral jöttem elő. Burokban, ráadásul, mert ez így nyerő. Vagyok; lélegzem, van még bennem életerő, bár éveim számai peregnek, lassan az est jő. … Olvasd tovább