Reggeli frissítő kosár

5.20
– zenél a telefon.
Szundi elhúzva.
5.30
– zenél a telefon.
Szundi elhúzva.
5.40
– zenél a telefon.
Szundi elhúzva.
Magamra húzom a takarót még jobban. Olyan jó meleg!
5.50
– zenél a telefon.
Harangzúgás abbamarad. Még mindig olyan jó meleg a takaró! Odakinn rákezdenek a madarak a dalárdára…repülök…
6.00
– zenél a telefon….na jó, még utoljára…
Szundi elhúzva.
6.10
– zenél a telefon…
Ááááááá…..maradni kéne még. Egy kicsit. Legalább. Olyan jó meleg az ágy…még húz az álom vissza…még 2 perc…
…
Úristen!
6.35!
Macskamosdás, ruharángatás.
Mit reggelizünk?
Nincs semmi itthon.
Irány a bolt!
Sál, kabát, cipő, utcára ki, nyomás!
Pénztárca-ellenőrzés.
Nincs.
Vissza! Kosár le az udvaron, hintaágyba.
Lakásba be. De hol van a tárcám?
Ja!
Ok.
Zsebbe bele, kosár fel, kapu, rohanás.
…mi ez itt a kezemben?
Kosár, de nem a bevásárló.
Nem.
Ez a fáskosár. Benne az előző napi famaradékkal.
Már félúton járok.
Ezzel mégse mehetek a boltba…
Vissza, kapu, ki, kosár kicserél, boltba el.

Reggeli frissítő kosár … 🙂

Ez a nap is jól indul!
Hazaérve elmondom, hogy jártam. A fáskosárral.
Félóráig röhögnek.
Rajtam.
Én is.
Magamon.
Meg rajtuk, ahogy rajtam.

Kell ennél jobb reggeli frissítő?

Kalocsa, 2015. március 3.

További rövid történetek: napi szösszenet