Por és hamu

Ó, hogy vágyom mosolyod!
Szádat, hogy csókoljon!
Izgasson érintésed!
Vágyom egész lényedet!
De messze vagy tőlem,
hiába is sóvárgok
utánad ilyen nagyon!
A vágy éget kívül-belül,
nincs más, ki elolthatná
a forrón lobogó tüzet!
Lehet, elégek egészen,
hiába a képzelet…
Maradok por, leszek hamu,
és nem számít többet
semmi sem.

Kalocsa, 2007-11-07.

Megjelent: Verselő Antológia 2010, 260. oldal

Kép: http://bronzeharesculptures.com/shopping/pgm-more_information.php?id=75&=SID

Kép: http://bronzeharesculptures.com/shopping/pgm-more_information.php?id=75&=SID

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.