fényem ragyog éjsötétben
felviláglik magos égbe
messze viszi éter mélye
ha meglátod vedd át tőlem

fényem ragyog szürkeségben
dalom hatol éj mélyére
messze viszi légnek éle
hogyha hallod dúdold vélem

fényem izzik, napvilágom
hatol át a sejtmembránon
mégha nem is akarod
úgy is lágyan belédkarol

fények gyúlnak mostan sorban
neked adtam te fogadtad
add tovább mert felvállaltad
együtt izzunk éjmagosban

Kalocsa, 2014. 07. 24.

Kép: saját fotó – 2014. 09. 06., Állampuszta