belezuhanok a létezésbe

belezuhanok a létezésbe
szilánkok szóródnak köröttem
ahogy egységből kiesve
szakadnak le szárnyaimtörött szárnyak
s hullanak a semmibe

szenvedés szürke hamuja
száll lelkemre és beborít

hiába mosom, tisztítom
nem nagyon tántorít
kietlen pusztaság húz
magába szüntelen

úgy szabadulnék már

szárnyalnék odafenn

vágyam vezet utamon
nyughatatlan álmokon át
néha fény ragyog be
szürkeségnek fátyolán

– oda menni szeretnék
– de egy élet nem elég
hogy célomat elérjem

körbe-körbe mindig
ha mégis megáll

hogyan lesz akkor azután?

belezuhanok a létezésbe

mert a Nap csak
itt
ragyog
le
rám

Kalocsa, 2014. április 19.

Megjelent: Fény és Árnyék Antológia (2014), 264. oldal

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.