A nullponti energia…nevezhetjük a Mezőnek, nevezhetjük Központi Forrásnak, vagy akár bármi másnak. A lényege, hogy mindannyian hozzá vagyunk kapcsolva ehhez a forráshoz. Innen kapunk energiát, ki mennyit vesz magának belőle, annyit, és hiába veszünk ki belőle sokat, bármennyit, sosem fogy el. Ha korlátozzuk magunkat, korlátozzuk a hozzáférést is. Ha megengedjük magunknak a korlátlanságot (piszok nehéz az emberi tapasztalások miatt), akkor korlátlan a hozzáférés. Nem jutalmazás, vagy büntetés kérdése, döntés kérdése. Ez a nullponti energia a lehetőségek végtelen tárháza. Mindazon lehetőségek benne vannak, amiket mi magunk már megteremtettünk, de most, itt, ebben az emberi valóságban, szinte semmit nem látunk ezekből. Elsősorban a belénk égett hit- és igazságrendszerek miatt.

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ha ez a nullponti mező létezik, akkor innentől lehet vízen járni, vagy gond nélkül leugrani a 25. emeletről. Nem, nem lehet. Ha valaki mégis megpróbálja, az egyszerűen őrültség. Vagy felfuvalkodottság. Szóval, senki ne próbálja meg!

Miért? Mert a tudatosságunk a béka feneke alatt van, azért. Mert az agyunkat teletömjük olyan dolgokkal, amik igazából lényegtelenek, ám mi mégis komoly erőfeszítéseket teszünk, hogy azok legyenek. Mert az illúzió csapdájában vergődünk.

Mert nem hisszük el, hogy igazából nem számít. Mert nem tudjuk elfogadni, hogy minden rendben van a teremtésben. És mert nem vállalunk felelősséget azért, hogy az életünk a mi teremtésünk.

Már hallom is: nem, én nem ilyen életet akartam! Nem akarok szenvedni! Nem akarok fájdalmat! Boldog akarok lenni! Gazdag! Egészséges!

Aha. Értem.

Akkor miért dagonyázol a szenvedésben? Csak nem azért, mert így másoktól figyelmi energiát kapsz? Azaz sajnálnak téged, veled foglalkoznak, veled beszélgetnek, mert szegény te! Te is hozzáférsz a nullponti energiához, miért másoktól veszed el, amit ők használnak? Hja… lehet, hogy félsz, hogy majd senki nem figyel rád? Hm? Vagy valami hasonló?

Miért beteg a tested? Kérdezted már tőle? És vártál a válaszra? És megbecsülöd eléggé a tested? Hagyod, hogy kiegyensúlyozza magát? Törődsz vele? Törődsz, úgy igazán, magaddal? Megköszönted már a testednek, hogy szolgál téged? Akkor is, ha minden oké, és akkor is, ha fáj és sajog?

És a pénz? Fúj, a pénz koszos! Fúj, a kutya is a dombra megy piszkítani! Fúj, csak mocskos módon lehet pénzed, sok! Van benned, nem egy ilyen program. Hát ne csodálkozz, hogy korlátozod a nullponti energia áramlását az életedbe. Mert ezekkel a mondatokkal szűkíted a csatorna keresztmetszetét!

A feladat, hogy erről a tudatossági szintről, ahol most vagy(unk) – ami tulajdonképpen a béka feneke alatti rész -, feljebb kerüljünk, mert ahogy egyre tudatosabbá válunk (azaz, értjük, hisszük, és tudjuk, kik vagyunk valójában), úgy tudunk egyre többet venni a nullponti energiából.

Tehát a lehetőség adott, hogy a horizontot szélesre tárjuk, és merítsünk ebből a forrásból, amennyit csak akarunk, és ahogy magunknak többet merítünk belőle, úgy mások is egyre inkább hozzáférnek és hozzájutnak… így “dolgozunk” a tudatosság szintjének emelésén.