Emlékszem a parti homok aranysárga ragyogására a kelő napfényben. Emlékszem, ahogy a tenger lankadatlan csapódik a partra, a muzsikára, amit játszik közben. Emlékszem a kis kunyhókra, amik ott sorakoznak még ma is emlékeimben a víz közelében, közöttük hálók kifeszítve száradnak. … Olvasd tovább
ráncokat szánt orcám ártatlan bőrébe avas körme az időnek vér serken ki nyomán s porlad el némán a végtelen semmiben hold-ezüstté válik lassan rajtam a szaru ahogy vasmarka naponta szorongatja higgadt-kevélyen de ez csak test megrenyhül majd visszahull egyszer Föld … Olvasd tovább
perpetuum mobile nincs mondatkezdő nagybetűm, s nincs a végemen semmi jel, mi lezárná kezdetem; folyton voltam, mindig vagyok, és nem múlok el sohasem, akár egy véget nem érő mondat, mely sok-sok szóból áll, szünet csak a vessző, és indul minden … Olvasd tovább
Nyolc óra. Még nincs egész sötét. Csupán pár percnyi e halovány fény. Talán ez már a vég? De pár percünk van tán még Kalocsa, 1993.04.08. Megjelent: Idő c. irodalmi antológia (2013), 157.oldal … Olvasd tovább
köd itt és ott között ártatlanság moraja zúg lelkünkben égő tűzzel testünk meztelen merül időtlen mindenségből bánat mocsarába de átjuthatsz tű fokán ha megtalálod önmagad Kalocsa, 2013. 12. 26. … Olvasd tovább
széjjelhasadt álmaim kárpitja a reggel gúnyosan húsomba mar egy vágást ejt szemhéjaimon az élet s mélyen felkavar nincs más csak rideg valóság mit áthat illékony illúzió hiába várok most itt csodát helyette göröngyös utat kapok megyek, de nincs haladás szüntelen … Olvasd tovább
lelkünk mélyén lelkünk mélyén titkok lapulnak ott írják életünk dalát ó, jaj, ne bántsatok! zeng a hangorkán gonosz és semmirekellő vagyok! vagy valami más! ezt játsszák nap, mint nap a létzongorán már kotta nélkül megy oda se figyelsz mégis tudod … Olvasd tovább
Körülöttem dúl a harc. Vad dühvel és gyűlölettel mészárolják egymást az emberek. Fémes csikorgással hasítja a páncélt a dárda, a kard. Nem is annyira az érzékszerveimre, mint az érzékelésemre hagyatkozva szúrok, döfök és vágok borotvaéles fegyveremmel, melynek kiegyensúlyozása annyira tökéletes, … Olvasd tovább
Halottaimról Ezer gyertya fénye világít a sötét éjben. Fejfák rezdülnek, a múltba néznek, mélyen. Emlékek gyúlnak a gyertyákkal sorban, szeretteim arcát idézik fel mostan, mindet, kik elmentek; testük egy lett a porral, de a lelkük valahol itt vár a sorban … Olvasd tovább
A minap érdekes megtapasztalásban volt részem. És erről a reinkarnáció jutott eszembe. Már régóta szemezgettem azzal, hogy kipróbálom magam egy kalandparkban. Most megtettem. Kezdődött a beöltöztetéssel. Aztán az oktatás, egy próbapályán. Amint ez megvolt, azt mondták, hajrá! Ha gond van, … Olvasd tovább