Már értem, pontosabban, sokkal jobban értem, mit ért Tóbiás és Adamus is azon, hogy perdülj táncra azzal, ami megjelenik az ajtóban. És azon, hogy több vagy annál, mint amit éppen csinálsz. Akár 10-15-20 éve. Vagy, hogy kiterjedés. Hogy terjedj ki, … Olvasd tovább
elfogyott talpam alól az út már nem tudok merre menni tekintetem nem lát mást csak a végtelen semmit … Olvasd tovább
véredények benned s bennem viszik a hírt minden sejtnek hogy tudják én benned vagyok magam s te bennem vagy ugyanaz ne csak sejtse minden a titkot mit zúgnak harangok ezer és ezer éve szerte – benned s bennem minden ugyanaz … Olvasd tovább
velem alszol el velem alszol el míg kezem ölel lélegzésed lágy ritmusa bennem énekel … Olvasd tovább
A nap 24 órájában magaddal vagy. Senki más nincs veled ennyit. Senki. És soha nem is lesz senki veled ennyit. … Olvasd tovább
zeng-bong a tavasz fák ágán rügy fakad felpezsdül most a szív az öröm kivirít … Olvasd tovább
ajkad szerelemrózsa ajkad szerelemrózsa mézillatú nyárt hoz felém ahogy eggyéolvadunk és eltűnik a te meg az én ajkad szerelemrózsa illata langy tavaszi lég ahogy bőröm elolvad körmeid mikor szántanak belém … Olvasd tovább
hótakaróban az ágak hótakaróban az ágak fehérben ragyog a lét kristály úszik a légben míg csöndben szunnyad a mély … Olvasd tovább
benned ébredek fel csókod még itt csüng ajkamon forró párnák közé fejemet lehajtom kékbe vált az ébredés mintha születnék éppen most bőrödbe tetoválva folyton ott vagyok érintésem elhal minden hajnalon … Olvasd tovább
Illúzió lenne minden? És ez tart fogva bennünket? Pontosabban: hagyjuk, hogy fogva tartson bennünket az életnek hívott illúzió? A kérdés nyilván megér egy misét. Vagy többet is. 🙂 (Pl. itt: Alapvetések) Előrebocsátom, hogy nem vagyok fizikus, és nem is értek … Olvasd tovább