rámzúdul szürke kőtömeg teljesen maga alá temet megfordul egész világ velem eltűnik múlt, jövő, jelen kőszörnyek roskatag létrája nyújtózik feneketlen mélybe lelkem aprókat lépve fogódzót keres lefele ó, de ne sírjatok értem meg nem haltam, élek itt kiáltok folyton felétek … Olvasd tovább
Táncot jár a fák közt Ősz Tündér. Egy ütemre zizzen ezernyi levél. Napfény villan át az ágakon, szekrényemből kiugrik a kabátom. Beköszön már az ablakon november, reggel a fűszálakon dér rezeg. Oda a nyár, oda sok kacaj, ám Ősz Tündérrel … Olvasd tovább
Halottaimról Ezer gyertya fénye világít a sötét éjben. Fejfák rezdülnek, a múltba néznek, mélyen. Emlékek gyúlnak a gyertyákkal sorban, szeretteim arcát idézik fel mostan, mindet, kik elmentek; testük egy lett a porral, de a lelkük valahol itt vár a sorban … Olvasd tovább
Félelmeid táplálják a valóságodat. Minden félelmed teremtőerővel bír. Így minden egyes félelmed valóra válik, annál nagyobb valószínűséggel, minél többet gondolsz rá, és minél jobban félsz. … Olvasd tovább
hangulat álmomban vének táncát jártam s hullámzott erdő és a völgy farkashad üvöltött nyomomban temettem óriás, mély gödört álmomban szaggattam magam meztelen feküdtem idegen ágyban takaróm volt igaz rejtekem elagott életem volt sivár és árva száz lepke módra szállt el … Olvasd tovább
orcám könnyes szívem terhes szeretet mossa most a lelkem könnyes orcám szivem könnyű boldog a lélek bennem örül nyári zápor arcom könnye zene ha szól azzal üzen így igérte így is tette lénye vagyok el is hiszem könnyes orcám hálám … Olvasd tovább