Válasz
van ott fenn valami a csillagokban hová húz a lélek ha nyári éjen föltekintesz van ott fenn valami a csillagokban hol a Tejút íve hív ha téli éjen rádborulnak van ott fenn valami a csillagokban mi ott van Mindenekben ó, … Olvasd tovább
Címke archivum: egység
Az álmok tengerében Rég eltévedtél már; Az álmok tengerében Már semmit sem találsz. Azt hitted, minden Oly szép marad, Mint mikor gyermek Voltál, s hitted álmodat. Az álmok szertefoszlottak. Itt maradtál egyedül. A világ örülhet: Megcsalhat istentelenül. De nézz bátran … Olvasd tovább
vagyok az ég vagyok a föld vagyok a fény vagyok az éj vagyok az itt vagyok az ott vagyok az élet vagyok a múlt vagyok a kint vagyok a bent vagyok a márvány és vagyok a posvány ott vagyok a … Olvasd tovább
szeretem hajad selymét mikor hozzám hozza fényét kósza esti szél szeretem érezni illatát mi engem elkísér akkor is ha világot járok én szeretem szemed kékjét mi néha zöldbe játszik rég mint tengerszem kialudt vulkán tetején szeretem ajkad zamatát édes ambrózia … Olvasd tovább
tudatomba zárom az egész világot egy vagyok mindenkivel szellemem ha ennyire kitágul nem érez mást, csak a Mindent egyek vagyunk, bár lehet nem így érzel, mert lelkünk más bőrruhában él, de lásd magad, ha szemed rám néz mert én te … Olvasd tovább
Napod vagyok nézz rám ha szürke komor falak köre bezár Fényed vagyok jer hozzám ha lelked épp mély bugyrokban jár Áldás vagyok neked adom magam hogy meglásd te is Nap vagy itt Fény és Áldás mit csak te adhatsz át … Olvasd tovább
A bűnről és a karmáról Ó, azok legendás bűnök! Meg az Édenkertből kiűzetés! Egyrészt büszke vagyok magamra, hogy micsoda fantáziával és dús gondolat-, illetve érzelemvilággal tudtalak benneteket ellátni! Másrészt, néha elgondolkodom, vajon biztos, hogy nem rontottam el a receptet? De … Olvasd tovább
perpetuum mobile nincs mondatkezdő nagybetűm, s nincs a végemen semmi jel, mi lezárná kezdetem; folyton voltam, mindig vagyok, és nem múlok el sohasem, akár egy véget nem érő mondat, mely sok-sok szóból áll, szünet csak a vessző, és indul minden … Olvasd tovább
itt állok a Mindenségben talpam lágyan süpped a nincs áttetsző füvébe ahogy én itt halkan sétálok lépteim nyomán virágok nyílnak sorban és zöld föveny terem ott hol súlytalan elhaladok széttárom két karom tenyeremből létmagok hullnak öledbe így lésznek utamon színes … Olvasd tovább
Drog Te vagy a drogom. Kellesz, mint víz a sejteknek, akár végtelen fény a léleknek. Hiányod fáj; elvonási tünet a kilátástalanság, karöltve vele mélabú jár. Nem látok, nem hallok, nem élek, ha tőlem messze hálsz. Drog vagy nekem. Függő lettem. … Olvasd tovább